Augusztus

„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai Sándor)

A nyelvünkben 1614 után megjelent augusztus, a többi hónap nevével együtt, latin jövevényszó. A szó végén a magyarban ezúttal is „s” hangot ejtünk. A szó tehát a latin (mensis) Augustus, azaz „az Augustusról elnevezett hónap” átvétele. A latin augustus szó jelentése egyébként „fenséges, magasztos, szent”. Ezt a jelzőt vette fel Krisztus előtt 27-ben Octavianus császár. A szó az augere a „növel, növekszik, előmozdít, gazdagít” származékszava.

Augusztus sem kerülhette el azonban a sorsát. A régi magyar nyelvben többféle neve volt: gyümölcsény, nyárutó, nyolcadhó, nyolcány. Keresztény-népi elnevezése pedig Kisasszony hava. A magyarítás is utolérte: Sylvester János, az első magyar Biblia-fordító 1539-ben így nevezte: szőlőérlelő hó. A híres, de inkább hírhedett nyelvújító, Barczafalvi Szabó Dávid 1810 körül a hévenes nevet adta nyolcadik hónapunknak.

Néhány nevezetes névnap is e hónapban található. Itt van mindjárt a királynői Krisztina latin eredetű nevünk, amely Krisztushoz tartozót, keresztényt jelent. A Lőrinc keresztnév pedig több szólásunkban és közmondásunkban is megtalálható: Ráül Lőrinc a derekára. (A sok kapálástól megfájdul a dereka.) Augusztus 10-e után szokás mondani a vizenyős dinnyére: Belepisált Lőrinc a dinnyébe. Aztán jön sorban a Zsuzsanna, Klára, Mária, Jácint (amely férfinév), Ilona (Ki ne emlékezne Kosztolányinak a feleségéhez írt azonos című versére?), Bence (Mindig Toldi Miklós hűséges szolgálója jut eszembe róla, na meg a „Volt egyszer egy kemence…), Lajos, Rózsa.

És akkor még nem is szóltunk augusztus 20-áról. E napon annyiféle ünnepünk volt már!