Mi lesz a kari vacsi?

„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai Sándor)


Hogy milyen nyelven írtam a címet? Természetesen magyarul. A szórövidítések korában azt kérdeztem: Mi lesz a karácsonyi vacsora?
„Nemráérős” világunkban a szép, logikus mondatok helyett inkább rövidítünk; aztán rohanunk tovább üzleti tárgyalásra, politikai foci- vagy teniszpartira vagy a főnök névnapjára.
A piacon is naponta láthatjuk az árusok kis táblácskáin: pari, ubi, nari, mogyi, sali. Lefordítva „normális” magyarra: paradicsom, uborka, narancs, mogyoró, saláta. De ki ér rá mindezt így leírni és elolvasni?
A piaciról a nyelvi zöldségfélékre áttérve szólok a köszönésről. Újszülött a ’Szép jó napot kívánok!’ Nem tudom, aki így köszön, mit is akar mondani: ’Szépjó’ napot kíván-e; esetleg szép ’jónapot’; vagy hallotta a „Have a nice day!” angol mondatot, s azt próbálja valahogy magyarítani. Pedig elég szép volna, ha így köszönne: Jó reggelt kívánok! Jó napot kívánok! Természetesen nem egy udvariatlanul odavetett Jó reggelt! vagy Jó napot! a helyes, bár ezzel is időt takaríthatunk meg.
A ’helló’, pláne a gügyögő, édi, tehát borzasztó ’hellóka’ és az olaszos ’csaó’ helyett köszönjünk így: „Szervusz!” vagy „Üdvözlöm!” Az előbbieket sokan azért használják, mert elfelejtették, hogy tegezik vagy magázzák az illetőt.
A legközelebbi találkozásig pedig hadd kívánjam minden kedves olvasómnak, hogy – legyen akár rántott hal, akár gesztenyével töltött pulyka a karácsonyi vacsora – a szeretet és a békesség adja ennek az ünnepnek is az értékét és fényét!


 

Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...