Nőj és jöjj!

„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai Sándor)


Az -ó, -ő végű igék helyesírásában gyakori a hiba. Ezen igék felszólító módú alakjaiban ugyanis sokan hosszú j hangot és rövid magánhangzót ejtenek: ’Ne rojjátok fel hibájául!’ ’Gyorsan löjjük le a vadat!’ ’Csak hadd föjjön a saját levében!’ ’Nöjj nagyra, szentem!’ Ugyancsak hibáznak ezen igék tárgyas ragozásában is: ’A hibákat mindig felrojják.’ ’Mi naponta lelöjjük az elénk kerülő vadat.’ stb. Írásban azonban ezekben az igékben a j hangot nem kettőzzük meg, a magánhangzó pedig mindig hosszú: „Ne rójátok fel hibájául!” „Gyorsan lőjük le a vadat!” „Csak hadd főjön saját levében!” „Nőj nagyra, szentem!” A tárgyas ragozású formákban ugyanez a szabály: „A hibákat mindig felróják.” „Mi naponta lelőjük az elénk kerülő vadat.” stb.

A régies alakú igét – sajnos – ma már csak jön formában használják; ezért felszólító módban kiejtése és helyesírása is csak egyfajta lehet: rövid ö-t és hosszú j-t ejtünk, valamint rövid ö-t és kettőzött jj-t írunk. Így: „Jöjjenek a velem szimpatizálók!” vagy „Jöjj ide, párom, a karomba!” Pedig két évszázada Csokonai még így ír a versében: „De tán / Oly idő, / Melyben nékünk / A vidékünk / Új Helikon lesz.” Valamivel később Vörösmarty is ezt az igét használja: „Még jőni kell, még jőni fog / Egy jobb kor, mely után / Buzgó imádság epedez / Száz ezrek ajakán. // Vagy jőni fog, ha jőni kell, / A nagyszerű halál /”.

E régies igének a felszólító módja így nem is lehet más csak jőjön! Ma már nem használjuk, pedig hatásos lehet ünnepélyes pillanatokban: „Csak az jőjön velem, aki a szabadságért és igazságért küzdeni kész!”


 

Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...