A mi nyelvünk


“Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai Sándor)


Mi a jövője, a sorsa a magyarságnak ebben az elszíntelenedő, összemosódó világban?

„Erős várunk, a nyelv.” – írja Kosztolányi Dezső. Ismerjük a szállóigét is: „Nyelvében él a nemzet.” Anyanyelvünk – önálló nemzeti létünk alapja; védelmet nyújtó erős várunk.



Mi köti össze hazánkat és nyelvünket? „Ó én édes hazám, te jó Magyarország, / Ki keresztyénségnek viseled paizsát” – vallja Balassi; majd a XX. századi utód, József Attila így könyörög: „..édes Hazám, fogadj szivedbe, / hadd legyek hűséges fiad!” Az „édes” szó évszázadokat átívelve, a hazához kapcsolódva visszatér. És itt van az édesanya, akitől az első szavakat tanuljuk; aki távol levő kislányát vagy kisfiát – legyen az akár már felnőtt is – mindig hazavárja. Meg tudjuk-e, meg akarjuk-e neki köszönni mindazt, amit értünk tett? A mi nyelvünk, édes anyanyelvünk nélkül nem lennénk képesek erre. Hazánkat, anyánkat, nyelvünket összeköti az „édes” szó. Édes hazám, édesanyám, édes anyanyelvünk!

Mert tanulhatunk mi idegen nyelveket (Fontos ez, hisz „Ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy!”), de számomra az „I love you, my darling!” soha nem jelenti azt, amit a „Szeretlek, kedvesem!” Nekem a tücsök is magyarul ciripel; s ez a hang éjszakánként már gyermekkoromban az elmúlást juttatta eszembe. Ma ugyanakkor azt is, hogy az élet folytatódik, az élet örök, amíg a tücsök éjszakánként a fűben hegedül…Ilyen csoda a mi nyelvünk!

Mikor maradhatunk meg tehát magyarnak? Hogyan őrizhetjük meg identitásunkat az Európai Unióban, a globalizálódó világban? Csak akkor és csak úgy, ha megtartjuk, óvjuk és fejlesztjük legféltettebb nemzeti kincsünket, a mással nem pótolható édes anyanyelvünket!


 

Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...