A nyelvtisztítás

„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai Sándor)

A nyelvtisztítás (purizmus) főleg az idegen szavakkal szemben megnyilvánuló tevékenység; amely dicséretes és követendő, hiszen nyelvünk hagyományait, értékeit igyekszik védeni. A túlzás azonban káros, mert olyan szavak használatát is tiltja, amelyek esetében ez nem szükséges.

Az idegen szavak használatához némi segítséget nyújthat, ha anyanyelvünk védelme szempontjából három csoportba soroljuk e szavakat.

1.csoport: fölösleges tiltani (mert más hangulat kapcsolódik hozzá, vagy egyszerű magyar szóval nem helyettesíthető): aforizma: gondolat; szellemes, tömör, csattanós mondás; buké: a bor zamata, illata; büfé: étkező, hidegkonyha, falatozó; bürokrata: rideg, szívtelen hivatalnok; diszkó: gépzenetánc, lemeztáncterem; dokumentumfilm: igazfilm, esetfilm, tényfilm; múzsa: költői ihletet adó személy (Képzeljük el így a mondatot: Vajda János számára a költői ihletet adó személy Gina. A mondat helyesen: Vajda János múzsája Gina.); rakéta: a tűzijáték lövedéke, katonai lövedék; sláger: divatos, sikeres, könnyű zeneszám; tradíció: hagyomány.

2.csoport: mindkét forma használható: parlament: országház, országgyűlés; patika: gyógyszertár; reneszánsz: újjászületés; parkoló: gépkocsi tároló.

3. csoport: jobb lenne a magyar szó: büdzsé: költségvetés; differencia: különbség; pozíció: helyzet, állás; aeroszol: illat- vagy gyógyszerfelhő.

Nem hiszem, hogy mindezt mindenki allelujával fogadja, de nyelvünk védelmében se essünk át a ló másik oldalára! (Az alleluja jelentése e mondatban: örömujjongás, kitörő öröm; más összefüggésben: ujjongó egyházi ének, az Úr dicsérete.)