Mai szólások, közmondások

„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai)


Szólások és közmondások voltak és lesznek is nyelvünkben. Nélkülük beszédünk és írásunk szegényes, színtelen volna. Régebbi szólásaink és közmondásaink nagy részének eredetét legfeljebb a tudósok, magyartanárok egy része tudja: a lóvá tesz a boszorkányhitet, a kosarat kap, a kiteszik a szűrét a régi udvarlási szokásokat idézi. A dugába dől, a maga malmára hajtja a vizet vagy a benne marad a csávában pedig a különféle egykori mesterségekre utalnak. A most jön a feketeleves valaha volt ételnevet rejt magában.

Természetesen ma is születnek szólások, közmondások: elvéti a házszámot (félreért), eltesszük magunkat holnapra (lefekszünk), fellőtték a pizsamákat (elrendelték a lefekvést), agyilag zokni (buta), szellemi rövidnadrág (műveletlen).

Íme még néhány új közmondás: Nem most léptem le a falvédőről. Verekszik, mint Kokó a gyermekmegőrzőben. Kevés az olyan ember, akinek az arcképével van kitapétázva az Akadémia. Elhúzza a csíkot. Annyi benned az eredetiség, mint egy fénymásolatban. A tisztaság fél egészség, a lustaság is az, így én teljesen egészséges vagyok. Kár, hogy nem kézigránát volt a csörgőd!

Végül az Olyan vagy…, Kevés vagy… és a Nehogy már… kezdetű szóláshasonlat – csoportból egy-kettő: Olyan vagy, mint a lépcsőház: sötét és korlátolt. Olyan vagy, mint a nektarin: kopasz és ütődött. Kevés vagy, mint Balaton szeletben a hullám. Kevés vagy, mint lócitromban a C-vitamin. Kevés vagy, mint mackósajtban a brummogás. Nehogy már a Lánchíd folyjon a Duna alatt! Nehogy már a farok csóválja a kutyát! Nehogy már a lekvár tegye el a nagymamát!


 

Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...