A szállóigék

„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai)


Minden nyelvben, így a magyarban is találhatók sokszor ismételt, bölcs mondások, vagyis szállóigék. A szállóigék alkotóit – ellentétben a közmondásokkal – ismerjük vagy ismernünk illene. Most néhány szép, irodalmi eredetű szállóigénket idézzük.

Janus Pannonius: „Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld!” (Pannónia dicsérete); Balassi Bálint: „Óh, én édes hazám, te jó Magyarország” (Búcsút mond hazájának); Zrínyi Miklós: „Ne bántsd a magyart!” (Az török áfium ellen való orvosság); Kazinczy Ferenc: „Jót s jól! Ebben áll a nagy titok.” (A nagy titok), „Szólj! s ki vagy, elmondom.” (Írói érdem); Berzsenyi Dániel: „Romlásnak indult hajdan erős magyar!” (A magyarokhoz I.), „Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül” (A közelítő tél), „Az ész az Isten, mely minket vezet” (A Pesti Magyar Társasághoz); Bessenyei György: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.” (Magyarság); Batsányi János: „Uralkodjék köztünk ész, érdem, igazság, / Törvény s egyenlőség, s te, áldott szabadság!” (A látó); Csokonai: „E helybe andalogni jó, / E hely poétának való.” (A Magánossághoz); Kisfaludy Károly: „Él magyar, áll Buda még!” (Mohács); Kölcsey: „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!” (Huszt), „A haza minden előtt.” (Emléklapra), „Jelszavaink valának: haza és haladás.” (Búcsú az országos rendektől), „Kinek szívében a haza nem él, az száműzöttnek tekintheti magát mindenhol…Minden erény önáldozattal jár…megtagadásával önhasznunknak…Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! mert haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog” (Parainesis).

És még csak a reformkorig jutottunk!


 

Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...