Családostul készül

„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai Sándor)


’Barátom családostúl készűl nyaralni.’ Ugye, két hiba is van a mondatban? Pedig hányszor hallottuk, mondtuk magyarórákon, hogy a szóvégi -ul, -ül mindig rövid; mégis milyen sokan hibáznak az ilyen szavak leírásakor! Nézzük meg a szabályokat!

Mindig rövid az -ul, -ül és a -dul, -dül igeképző: szépül (szép+ül), javul, gyógyul, feszül, készül, szabadul; indul, pezsdül, mordul, dördül. Természetesen megmarad a rövid magánhangzó ezen igék továbbképzett származékaiban is: szépülhet, javulgat, gyógyulás, feszület, készülni; indulat, pezsdülés, mordulgat, dördülő.

Ugyancsak rövid a magánhangzója az -ul, -ül és a -stul, -stül határozóragnak is: magyarul, olaszul, svédül, galádul (pl. becsaptak), érdemtelenül, hanyagul; családostul (Barátom családostul készül nyaralni.), csőstül (pl. jön a baj), gyerekestül, mindenestül, ruhástul (pl. ugrott a szökőkútba).

Végül (ez a szó is határozóragos névszó, ezért írjuk rövid ü-vel) – tehát rövid a magánhangzója az -ul, -ül végű névutóknak és határozószóknak: kívül, belül, alul, felül, közül, mögül, hátul, keresztül-kasul, nélkül.

Két szót említek meg, amelyek kivételnek látszanak, mégpedig a túl névutót és a nyúl igét vagy főnevet; azonban egyik szó sem toldalékolt (nem képzett vagy ragozott alak), ezért rájuk nem vonatkoznak a fenti szabályok.

Azt tanácsolom tehát, ha bármilyen írásművet akarunk alkotni – legyen az akár egy magánlevél, dolgozat vagy egy vers –, ne fogjunk hozzá felelőtlenül, ész nélkül; nehogy valamilyen silány, rosszul megfogalmazott fércmunka kerüljön ki a kezünk közül!


Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...