Diana vagy Diána?

„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai)

Egyik kedves olvasóm – ahogy ő írta – „Mercédesz és nem Mercedes” névnapján keresett fel levelében, amelyben felháborodását fejezi ki amiatt, hogy „Vannak olyan hölgyek, akik nem tudják már mivel felhívni magukra a figyelmet, ezért a keresztnevüket változtatják meg önkényesen. Van egy-két Claudia, Edith, Judith stb. közöttünk! A Ladó-féle utónévkönyv viszont ilyen neveket nem tartalmaz! Honnan veszik a bátorságot, hogy átváltoztassák nevüket?”

A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének kezdeményezésére indult munka eredményeként 1827 utónevet (895 női és 932 férfinevet) találtak anya-könyvezhetőnek, amelyeket ajánlott és elfogadható kategóriába soroltak. A továbbiakban a Helyesírási Bizottság és a Nyelvművelő Munkabizottság megállapodott az utónevek ejtés-szerű, tehát magyaros írásmódjának elvében, ami többek között a görög-latin eredetű utónevek alaki elkülönülését is jelenti, például: Diana = az ókori rómaiaknál az erdők és a vadászat, a fény és a szülés istennője, míg a Diána = női utónév.

A fentiek alapján a kedves olvasó által leírt egyik név sem anyakönyvezhető. Az Yvette ugyanis francia keresztnév, amelynek csak Ivett magyaros változata fogadható el. Ilyen francia eredetű nevek még az Adél, Adrienn, Aliz, Bernadett, Polett (a Párizsban szép a nyár című dalból ismerjük), Zsaklin, Zsanett, Lujza stb., amelyek nem választhatók eredeti formájukban, vagyis így: Adéle, Adrienne, Alice, Bernadette, Paulette, Jacqueline, Jeanette, Louise.

A germán-német eredetű utóneveinkben a névadási gyakorlat szerint az ugyancsak magyaros forma az elfogadott: a magánhangzók egy része megnyúlik, a mássalhangzók pedig a magyarnak jobban megfelelő változatban szerepelnek, például: Edvárd – Edward helyett, Ervin – Erwin, Tádé – Thade, Valter – Walter, Vendel – Wendel, Alfonz – Alfons, Hedvig – Hedwig, Konrád – Konrad, Alfréd – Alfred, Vilma – Wilma, Ulrik – Ulrich vagy a Róbert – Robert helyett.

A latin-olasz eredetű keresztnevek esetében is a kiejtés szerinti, magyaros írásmód alapján írt neveket lehet a gyermeknek adni: Klaudia – Claudia helyett, Lúcia – Lucia, Bianka – Bianca, Viktor – Victor, Viktória – Victoria, Cézár – Caesar, Renátó – Renato, Renáta – Renata, Márió – Mario, Titusz – Titus, Szimonetta – Simonetta, Márkus – Marcus, Szilveszter – Silvester vagy Rómeó – Romeo helyett.

Két spanyol eredetű névre is felhívom a figyelmet, amelyeket ugyancsak nem szabad így írni: Ramona, Mercedes; mert a helyesen leírt formájuk: Ramóna és Mercédesz, ahogy ez utóbbit kedves olvasónk is nagyon helyesen használta. A Mercédesz névnek egyébként nagyon érdekes a története: A név a Maria Mercedes spanyol szókapcsolat jelzőjének az önállósulása útján jött létre. A spanyol kifejezés jelentése: Fogolykiváltó Szűz Mária. Ez a szókapcsolat, amelyet női névként is használtak, a Maria de Mercede nuncupata (a váltságdíjról elnevezett Szűz Mária) ünnepnévből vált személynévvé. A katolikus egyház szeptember 24. napjára tette ezt az ünnepet az akkoriban alakult fogolykiváltó szerzetesrend emlékére. Ennek a rendnek volt a feladata a mór hadifogságba került spanyol hadifoglyok kiváltása. A Mercedes gépkocsit szintén erről a női névről nevezték el. A németországi Daimler gyár 19o1-ben azért e néven hozta forgalomba ezt az autót, mert a gyártásvezető leánya Mercedes nevet viselt. Ezek után beszéd közben kétféleképpen értelmezhető a következő mondat: Mercédesz, te drága!

Végül – visszatérve a Judith, Edith típusú nevekre – megnyugtathatok minden kedves olvasót (a levél írójával együtt), hogy ezek a nevek ugyanúgy nem használhatók hivatalosan keresztnévként, mint az Erzsébeth, Margith vagy az Alberth, Bálinth, Bernáth, Ferencz, Gellérth, Ignácz, Lóránth, Lőrincz, Móricz vagy a Róberth. Ha valaki mégis így írja ki például a cégtáblájára: Kovács Judith vagy Szabó Bálinth – lelke rajta!