Dolgozatjavítás közben

„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai Sándor)


Vannak olyanok, akik ezt így mondják: ’dolgozatjavitás’ – vagyis rövid i-t ejtenek. Ez pedig hiba. Ennél már csak az a nagyobb, ha a kiejtésüknek megfelelően rövid i-t is írnak.

Az eddig leírtakból következik, hogy most a magánhangzók időtartamáról lesz szó.

Gyakorta előfordul, hogy rövid „i” hangot ejtünk és írunk olyan szavakban is, ahol hosszút kellene. Ilyen hiba például az –ít igeképzőben rövid i-t ejteni és írni: „tanít, szépít, javít” helyett hiba a ’tanit, szépit, javit’. Az –ít képző mindig hosszú. (A nyit igében az –it nem képző, ezért írandó rövid i-vel!)

Néhány sűrűn előforduló szóban elkövetett hiba: ’bucsu, cimü, bir, hugom, szines, szivesen, mult, igér, kiván, kisértet, kisérlet, tanu, itélet, büntelen, rendkivüli, vizió, negativ, pozitiv’ stb. Legyenek itt e szavak helyesen is: „búcsú, című, bír, húgom, színes, szívesen, múlt, ígér, kíván, kísértet, kísérlet, tanú (a szóvégi ú a magyarban általában hosszú), ítélet, bűntelen, rendkívüli, vízió (pl. televízió), negatív, pozitív” stb.

Egy másik hibát akkor követünk el, amikor hosszú magánhangzót mondunk és írunk a rövid helyett. Néhány közkeletű példa: Itt van mindjárt a ’rövíd’ – sokan így ejtik és írják a „rövid” helyett. Továbbiak: ’hírdet, bűntet, eskű, irígy, síma, kűzd, bíztat, bújdosik, megúnja, útál (akkor is rövid u-val írandó, ha valakit nagyon utálunk), naív’ stb. Helyesen: „hirdet (de híradó), büntet, eskü, irigy, sima, küzd, biztat, bujdosik, megunja, utál, naiv” stb.

Néha bizony előfordul, hogy más a jelentése a rövid magánhangzóval írt szónak, mint amit hosszúval írunk: irat – írat. Az előző szó főnév: „Az asztalán fekszik egy csomó irat.” Az utóbbi (hosszú í-vel írt) műveltető ige: „A tanár dolgozatot írat tanítványaival.”

Engedtessék meg nekem a végén egy szójáték is: „Engem egy víg asztal mindig megvigasztal!”

Mindezt dolgozatok javítása közben gyűjtöttem össze.


 

Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...