Húzsvét és húsvét


Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai)


Ha a következő mássalhangzók közül egy zöngétlen és egy zöngés kerül egymás mellé, a kiejtésben az első hang megváltozik, többnyire zöngésség szempontjából hasonul az utána következőhöz. Ilyen párokról van szó: f-v, p-b, t-d, k-g, s-zs, sz-z, c-dz, cs-dzs, ty-gy. Nézzünk néhány példát: évszázad – éfszázad; népdal – nébdal; meleg tél – melek tél; iszik belőle – iszig belőle; vízszintes – vísszintes stb. Az első minden esetben a helyesen írt, míg a második a helyesen ejtett szó.

Nagyon különös a v hang esete. A köznyelvben – mivel van zöngétlen párja, az f – zöngétlenedik: névtelen – néftelen; évtől – éftől; révtelen – réftelen; távtól – táftól. Egyébként a v azért különleges, mert hiába áll közvetlenül előtte zöngétlen mássalhangzó, a köznyelvben mégsem zöngésít: látvány (és nem ládvány); vakvágány (és nem vagvágány); mákvirág (és nem mágvirág); boltvezető (és nem boldvezető); szagos víz (és nem szagozs víz); színes világ (és nem színezs világ); piros virág (és nem pirozs virág); gyorsvonat (és nem gyorzsvonat).

József Attila versében is – helyes ejtéssel – „tavasz van”, nem pedig tavaz van!

Az előző néhány szóval és szókapcsolattal el is jutottunk a húsvéthoz! Vagyis ahhoz az esethez, amely szerint a v előtt az s sem változik zöngés zs-vé a köznyelvi, szabályos kiejtésben. Ezért kell Vasvár és Kaposvár nevét is s hanggal ejtenünk; ezért nem ejtünk az ismert Kisfaludy-versben sem zs hangot a költemény kezdő sorában: „Hősvértől pirosúlt gyásztér, sóhajtva köszöntlek”! (Mohács)

A fentiek miatt nem kívánok én sem húzsvéti, hanem inkább kellemes húsvéti ünnepeket!


 

Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...