Kettő vagy hosszú?

„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai Sándor)


Nemrég egyik kedves ismerősöm állított meg az utcán, és viccesen megrótt: – Nem tetszenek a nyelvvel foglalkozó írásaid, mert elolvasásuk után mindig lelkiismeret-furdalásom támad. – Miért? – kérdeztem. Megmagyarázta: – Azért, mert én – jó somogyiasan – még a „szőlő”-t sem kettő, hanem három „l” betűvel ejtem.

Hm – gondoltam –, mennyire igaza van! Legalábbis a lelkiismeret-furdalás tekintetében; hiszen a szőlő szóban egy „l” betűt kell írnunk, és egy rövid „l” hangot kell ejtenünk. Tehát a betű és a hang összekeverésével is baj van. Ha tehát valaki három „l”-lel ejtené a „szőlő” szót, akkor az így hangzana: sző-l-l-l-ő. Mind a három „l” külön-külön. De ahogy az „arannyal” szóban sem ejtünk két „ny” hangot, hanem a hosszú hangot szabályosan „nny” betűvel jelöljük; ugyanúgy az „arra” szóban sem két „r” betűt ejtünk, hanem egyetlen hosszú „r” hangot. Ezért helytelen, amikor a szülők azt mondják beszélni kezdő gyermekükről: – Raccsol, az „r” betűt nem tudja kiejteni. Ilyenkor megnyugtatom őket: – Nem baj, csak az „r” hangot ejtse helyesen!

A különböző betűket, köztük az „r”-et is csak akkor tudnánk kiejteni, ha papírból kivágnánk, ajkaink közé vennénk, majd szánkat hirtelen kinyitva „kiejtenénk”; akár La Fontaine ismert meséjében a sajtot a holló, akit a ravasz róka hízelegve becsap. (A két „l” betű a „holló” szóban is egy hosszú „l” hangot jelöl!)

Már általános iskolában illik tudni: A hang leírt lépe a betű. Valamint ezt is: A mássalhangzók hosszúságát betűkettőzéssel jelöljük. És e szabályok az oktatás „modernizálása” óta sem változtak.


Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...