A latin nyelvről (3.)


„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai Sándor)


A latin nyelv egy másik témaköréből is meríthetünk: inter arma silent musae (háborúban hallgatnak a múzsák; a háború nem kedvez a tudománynak és a művészetnek), si vis pacem, para bellum (ha békét akarsz, készülj a háborúra).

Visszatérve az olvasó levelére, az a betűnek a latinban á hangként való ejtésére szép példákat idéz. Néhány közülük: Pater noster (mi Atyánk) – ejtése: páter noszter. Az ima befejezése pedig: libera nos a malo (szabadíts meg minket a gonosztól) – ejtése: liberá nosz á málo.

Abban is igaza van a levél írójának, hogy az orvosoknak legyenek alapvető latin ismeretei. A recepten ugyanis ott van már az első latin szó − igaz rövidítve: Rp. (recipe: vedd, végy), de kinek jut ma már erről az Rp.-ről eszébe a római gladiátorok által jól ismert Recipe ferrum! − vagyis Fogadd (vedd) a vasat! mondat és a császár lefelé fordított hüvelykujja!

Végül – összefoglalásként – a talán leginkább követendő javallatok közül kettő: sic transit gloria mundi (így múlik el a világi dicsőség; azaz: semmi sem örök, az evilági dicsőség múlandó), o tempora, o mores! (óh idők, óh erkölcsök!; micsoda idők, micsoda erkölcsök! – Ide illik magyar szólásunk: Majd én móresra /becsületre, erkölcsre/ tanítalak!).

De hogy mégse ezzel a rossz szülői vagy tanári fenyegetéssel fejezzük be ezt az írást; íme a remény hangja: volenti nihil difficile (aki akar, annak semmi sem nehéz), hiszen sic itur ad astra (így jutunk a csillagokig), másképpen: Ez a nagyság útja!


 

Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...