Május

„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai Sándor)


Sokak szerint a legszebb hónap. A szerelem hónapja – tartják sokan. Szomorú volna azonban ez a világ, ha így lenne; ha csak egyetlen hónapot kapna életünkben a szerelem!

Nézzük meg inkább, mi az eredete a „május” szónak! Latin jövevényszó, a latinban Maius az alakja, és Jupiterről kapta a nevét: deus Maius (a nagy isten, Jupiter) szókapcsolatból. Az isten nevének végső forrása a latin „magnus” (nagy) melléknév. Érdekes, hogy a szóvégi latinos sz helyett s hangot ejtünk, amely azonban gyakori latin jövevényszavainkban: március, június, július, ciklus, krízis, kriminális, ámbitus, jurátus.

A május hónapnév különféle változatokban megtalálható a régi magyar nyelvben és nyelvjárásainkban is: ilyen a keresztény, népi pünkösd hava; szómagyarítással Sylvester János elő gyümölcsű hó és Barczafalvi Szabó Dávid zöldönös elnevezése, valamint a régies tavaszutó és a Kettősök hava kifejezés. Honnan is ez utóbbi név?

E hónapban sok nevezetes, emlékezetes és szép napunk, ünnepünk van. Itt van mindjárt május 1-je, a munka ünnepe; amit sokan ma is fontosnak tartanak. Pünkösd (a feljebb írtak) erre a hónapra esik. Legtöbbször ekkor ballagnak a végzős középiskolások, és kezdődnek az írásbeli érettségi vizsgák. E hónapban ülnek tort a fagyosszentek, név szerint Pongrác, Szervác és Bonifác; továbbá a hónap végén ugyanilyen szerepben fellépő Orbán.

Május első vasárnapján az édesanyákat (reméljük, nemcsak e napon), utolsó napján pedig a gyermekeket ünnepeljük (anyák napja, gyermeknap).

Ha azonban valaki mást is ünnepel e hónapban, ne feledkezzen meg róla, nehogy május negyvenedikén jusson eszébe!


Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...