Gyerekanyag és borbarát

„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai)

„Az iskola gyerekanyaga nem a legjobb, de a borbarát pedagógusok könnyen megbirkóznak a rájuk váró nehézségekkel.” Furcsa, ugye?

Az utóbbi időben, mint a parlagfű szaporodnak nyelvünkben a furcsa utótagú szóösszetételek. A korábban keletkezett emberbarát, természetbarát, állatbarát, könyvbarát, zenebarát kifejezésekkel nincs baj, sőt még a házibarát is elfogadható – nyelvi szempontból. Az újabbak kevésbé.

Olyanok, mint a polgárbarát vagy a rendőrbarát szó, amelyeket valakik egy mondatba is foglaltak: Polgárbarát rendőrség – rendőrbarát polgárság. Még nehezebben értelmezhető a szervizbarát autó. Az ilyen autó talán szereti a szervizt? Esetleg könnyen szervizelhető vagy nem szervizigényes? A sok „barátkozást” kerülni kellene, hisz legtöbbjük germanizmus. Így az utasbarát, vendégbarát németül gastfreundlich, amelyet könnyen és szépen mondhatnánk így: vendégszerető.

Elhagyván a „barátokat” találunk nyelvünkben újabb rémségeket. Ilyen a címben szereplő gyerekanyag szó, amely helyettesíthető a gyerekek szóval: „Az iskola gyerekei nem a legjobbak, de a borkedvelő pedagógusok…” Azért én kíváncsi lennék azokra a szülőkre, akiknek a drága csemetéit gyerekanyagként borkedvelő pedagógusok nevelik!

Az érdekes híranyag lehetne érdekes hírek is; a szerződéscsomag akár szerződések, az adócsomag… (Ezt inkább hagyjuk!); a problémaérzékeny – a problémák iránt érzékeny; a ház szigetelőrendszere pedig a szigetelése.

Így még az is előfordulhatna, hogy – nyelvi szempontból és környezetbarátként is helyesen – nem ólommentes, hanem ólmozatlan vagy ólom nélküli benzint tankolhatnánk.