Mit tanulnak?
– Képzelje, szomszéd, az egyik budapesti egyetemen a hallgatók ízlelni, szagolni tanulnak!
– Mit?
– Ízlelni, szagolni.
– Muszáj ilyen hülyeséggel abajgatni az embert?
– Nem, nem muszáj.
– Akkor miért csinálja?
– Én nem csinálom, csak felvilágosítom magát. Mert – ahogy így elnézem – erre szüksége is van.
– Szomszéd, ha én egyszer fel… felvilágosítom magát, akkor lentről fogja szagolni az ibolyát!
– Ne fenyegetőzzön, mert még megijedek! Egyébként abban sem vagyok biztos, hogy én szagolhatnám az ibolyát.
– Legyen csak benne biztos! Ha én egyszer megütöm magát…!
– Nem erre gondoltam.
– Hanem mire?
– Arra, hogy mivel én nem tanultam azon a bizonyos egyetemen sem ízlelni, sem szagolni; nem szagolhatnám az ibolyát sem.
– Miért maga mit tanult azon az egyetemen?
– Kettőt biztosan nem; ízlelni meg szagolni.
– Hanem?
– Egyszerűen közgazdaságot.
– És mire jó ízlelni meg szagolni tanulni?
– Hogy ezek a képzett szakemberek majdan az életben ízleljék meg szagolják az iskolai menzákon az ebédet.
– Nézze, tényleg fejbe vágom, ha tovább hülyéskedik velem!
– Dehogyis hülyéskedem. Őnekik valóban ez lesz a dolguk.
– Ez?
– Oklevelet is kapnak róla.
– És mire való ez az egész?
– Hogy a gyermekek az iskolai menzákon kalóriadús, ugyanakkor a lehető legkevesebb zsírt és szénhidrátot tartalmazó ételeket egyenek.
– Miért?
– Hogy az eljövendő nemzedékek ne olyanok legyenek, mint… maga!
– Miért? Én milyen vagyok?
– Elhízott.
– De ha én beteg lennék, ami még nem fordult elő velem, akkor lenne miből leadnom néhány kilót; de a kákabélű eljövendő nemzedék tagjainak nem lesz ám!
– Nem engednek majd a menzákon felszolgálni például rántott húst.
– Tessék? Jól hallottam?
– Jól. Meg túlcukrozott fánkot sem. Mert az előbbi zsírban sül, az utóbbi meg túl édes, és sok benne a szénhidrát.
– Vagyis ezek az ízlelő, szaglaló diplomások döntik el, hogy mit egyen a gyerek?
– Ezek bizony.
– És ezért talán még pénzt, fizetést is kapnak?
– Hogyne kapnának! Minden munkáért fizetnek.
– Na, ezzel etesse ezeket az egyetemi hallgatókat!
– Nem tehetem.
– Miért nem?
– Mert ők nem esznek, csak ízlenek meg szagolnak.
– Ide figyeljen! Én több mint harminc éve ízlelem meg szagolom is az asszony főztjét, mégsem kapok érte egy kanyilló vasat sem!
– Mert magának nem ez a dolga!
– Mondja ezt meg a feleségemnek!
– Nem merem.
– Ráadásul én nemcsak ízlelem meg szagolom, hanem meg is eszem a feleségem főztjét!
– Na, látja, ezért magának tényleg fizetést kellene kapnia!
– Ezért?
– Naná, aki a maga feleségének a főztjét megeszi, az minden pénzt megérdemel!
Menzai ebéd
