Tavasz van…

Erőlködhet a tél, hullhat a hó, reggelente dércsípett arccal nézhet be ablakunkon a kopasz diófa; s bár a még mindig tartós hidegben a verebek is guggolva repülnek, mi azért már tudjuk, tavasz van. Legalábbis a meteorológiai tavasz. És már ez is oly biztató, hogy legszívesebben verset vagy verseket olvasna az ember.

Íme kedvcsinálónak néhány tavaszt idéző csodaszép költemény részlete:

„Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban,
s hökken a hó a hideg havason.

Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng − ugye zeng, ugye zeng a szived?” (Áprily Lajos: Március)

„Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,
Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.
Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!
Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás!

Tavasz van,gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel −
A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!” (József Attila: Tavasz van! Gyönyörű!)

„Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad,
vidám, kamaszfiús
szellőkkel jár a fák alatt
s zajong a március.
A fázós rügy nem bújt ki még,
hálót se sző a pók,
de futnak már a kiscsibék,
sárgás aranygolyók.” (Radnóti Miklós: Március)

És még egy-két költeménynek a címe: Juhász Gyula: Tavasz előtt, valamint ”A déli szélben” kezdetű Tavaszvárás; Kányádi Sándor: Tavaszelő, Tavasz; Nagy László: Tavaszi dal.

Lapozzuk föl minél több költő verseskötetét, s rácsodálkozhatunk a közelgő tavaszra – verssel!