A suksük-nyelv


„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai)


Ha valakinek azt mondják: A Lőrincze csókoltassa!, annak tudnia kell, e tréfás-hibás mondattal arra céloznak, hogy felszólító módot használ kijelentő mód helyett. A mondat helyesen: Lőrincze csókoltatja!

Ez a suksük-nyelvnek nevezett nyelvhelyességi hiba abból adódik, hogy a –t végű igék esetében az így beszélő nem különbözteti meg a kijelentő és a felszólító módot.

A legfeltűnőbb a többes szám első személyű keveredés: Mi nagyon szeressük a rétest. – helytelen. Helyesen: Mi nagyon szeretjük a rétest. Felszólító módban helyes a Szeressük egymást, gyerekek! Ugyancsak helytelen a Ha jól megtanítsuk a gyermeknek a helyesírást, felnőtt korában nem lesz vele gondja. mondat, amely helyesen így hangzik: Ha jól megtanítjuk a gyermeknek… Természetesen helyes az ige a következő, felszólító mondatban is: Fontos, hogy megtanítsuk a kisgyermeket helyesen beszélni.

Tanulságul néhány ige, amelyekben keverik a kijelentő és a felszólító módot: biztosítjuk- biztosítsuk!, látjuk-lássuk!, mutatjuk-mutassuk!, festjük – fessük!, hallgatjuk – hallgassuk! Ezért: Hallgassuk figyelmesen a szépen beszélőket, ha gyakran hallgatjuk őket, az nem lesz hiábavaló!

Megfigyelhető a suksüközés a -hat, -het; az -at, -et; valamint a -tat, -tet toldalékos igéink esetében is, hiszen ők is –t végűek: Mindenki láthassa, hogy baj van vele. – helytelen. Helyes így: Mindenki láthatja, hogy baj van vele. Helytelen: Ha nem vigyáz, még meghúzassa az autója oldalát. A helyes: Ha nem vigyáz, még meghúzatja az autója oldalát.

Nem elég, ha féltjük anyanyelvünket; féltsük is!


 

Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...