A családnevekről

„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai Sándor)

Sokaknak gondot okoz a régies családnevek helyesírása és kiejtése. Írásukban a hagyományos írásmód elvét kell követnünk; ezért lehet valaki Kovács, Kováts vagy Kovách; de a kiejtésben valamennyi kovács-nak ejtendő. A családnevek esetében a követendő szabály: úgy kell őket írni és ejteni, ahogy a család használta vagy használja.

Néhány példa: Tóth, Végh, Németh, Sántha. Kiejtésben a h néma marad: tót, vég, német, sánta. Ferenczi, Giczi, Czanyó, Móricz. Ejtésük: ferenci, gici, canyó, móric. Eőrsi, Weöres, Eötvös, Eördögh – az eö helyén ö hangot ejtünk: őrsi, vörös, ötvös, ördög. Gyakori hiba, hogy a kettőzött ss betűvel írt neveket hosszú ss hanggal ejtik: Kossuth, Baross, Andrássy, Bessenyei, Kiss. Az ilyenek mondanak tehát ’Kossut rádiót’ a kosut rádió helyett. A többi név ejtése is így helyes: baros, andrási, besenyei, kis. Balassi nevét viszont így kell ejteni: balassi!

Sok családnevünkben található egymás mellett ugyanaz a rövid és hosszú  magánhangzó: Gaál, Soós, Peéry. Ezek egy hosszú magánhangzóval ejtendők: gál, sós, péri.

A régi magyar nyelvben a zs hangot s betűvel jelölték, ezért a Pais, Rósa, Isépy, Dósa, Sigray, Balás vezetéknév helyes ejtése: pajzs, rózsa, izsépi, dózsa, zsigrai, balázs. Nehezebb példák is vannak: Batthyány – battyányi, Cházár – császár, Thewrewk – török, Széchenyi és Széchényi – szécsényi. (Az előbbi István volt, az utóbbi Ferenc.)

Aki viszont jól figyelt, több olyan név írását és kiejtését is megismerhette, amelyekre külön nem tértünk ki.