A cserbenhagyott és kiebrudalt

Van egy nagyon kedves olyan ismerősöm, akihez igen erős szálak kötnek, akit – amikor csak tehetem – különféle helyeken és időpontokban igyekszem népszerűsíteni; és ő – személy szerint „Amely” – ezért nagyon hálás nekem.


Magyarórán az 1986-90-es C osztályban


Tanúsíthatom, hogy így van, bár én soha nem vártam és ma sem várok e népszerűsítésért sem tőle, sőt azoktól sem, akikhez eljutnak ajánló szavaim, semmiféle ellenszolgáltatást. Mindössze annyit várnék el, hogy ez utóbbiak is fogadják el, öleljék őt a szívükre; ne engedjék, hogy a feledés homálya teljesen befedje; ne hagyják cserben, ne engedjék kiebrudalttá válni; ne engedjék, hogy – ne adj’ isten – elpusztuljon.

Mert jelenleg azt tapasztalom, hogy ismét egy szeg az egyre inkább silányuló – amúgy csodálatra és szeretetre méltó – magyar nyelv, anyanyelvünk koporsóján, hogy az „Ami” kiszorítja nyelvhasználatunkból őt, az „Amely”-t.

Magyartanárként én csak annyit tehetek, hogy tartok egy nyelvtanórát, amelynek a témája:
 

Mikor „amely” és mikor „ami”?

– Nos, kisfiam, Péter, hogyan telt a nyarad?

– Nagyon is pocsékul, tanár úr.

– Csak nem ette meg a fene?

– De bizony megette, ez az igazság.

– És miért ette meg? Hiányzott tán valami vagy valaki?

– Igen, nagyon.

– Micsoda és kicsoda?

– A nyelvtanóra, a nyelvtanórák és a tanár úr!

– Hm! Ez biztos?

– Igen, holtbiztos.

– Van még Péteren kívül olyan elvetemült, akinek hiányoztak a nyelvtanórák?

A jelenlévők száz százaléka, 31 fő felemeli 62 kezét, és egymás szavába vágva bizonygatják.

– Hiányoztak! Nekem is. Csak ezek hiányoztak a nyárból. Nyelvtanóra nélkül nem nyár a nyár! Olyan forróság volt, hogy csak egy korsó sör meg egy jó nyelvtanóra tudott volna felüdíteni bennünket…

– Ezek szerint tényleg csak a nyelvtanórák hiányoztak. Ha pedig így van – miután jól kistréberkedték egymást – folytassuk azt, amit az elmúlt tanévben sok órában már megtettünk!

– De jó!

– A kérdésem: Helyesen használtam-e a legutóbbi, „Ha pedig így van” kezdetű mondatomban az „amit” vonatkozó névmást? Nem az „amelyet” kellett volna használnom?

Dóra jelentkezés közben kiesik a padból, de azért mondja.

– Helyesen!

– Gondolja vagy tudja? – kérdezi a tanár, miközben az esni akaró tanulót elkapja.

– Gondolom…

– Miért?

– Mert a tanár úr tudja, tudja, mikor melyiket kell használni.

– Ha mindenki így gondolja, akkor írjuk föl a mai óra témáját, amely nem más, mint a táblán lévő cím; vagyis mikor „amely” és mikor „ami”? Mielőtt azonban erre felelnénk, egy kis ismétlés, amely megalapozza a kérdésre adandó helyes választ. Sorolja fel valaki a legfontosabb szófajokat! Kata!

– Ige; főnév, melléknév, számnév, névmás; határozószó, igenév, indulatszó; valamint a nem önálló szófajok vagy segédszók – sorolja Kata egy szuszra.

– Jól van, kislányom; most nyugodjon meg! A segédszókat majd elmondja… Tamás!

– Miért pont én?

– Mert te jutottál eszembe. Tessék!

– Igekötő, névutó, névelő, kötőszó, módosító szó.

– Na, ugye? És melyek a mondatrészek? Nóra!

– Állítmány, alany, tárgy, határozó és jelző.

– Egy kis szünetet tartunk. Felüdülésül – nem, nem egy korsó sör következik –, hanem énekeljük el Petőfi Sándor Befordúltam a konyhára… kezdetű versét!

– A munkahelyi kikapcsolódás vagy torna után mehetünk tovább. És most én fogok villogni! Az „amely” és az „ami” vonatkozó névmáson kívül ismerjük még az „aki” és az „amelyik” vonatkozó névmást is, illetve ezek régiesnek látszó, versekben gyakran előforduló rövid „mely, mi, ki” alakokat. Költőink ismert verseiből idézek:

„Ez a föld, melyen annyiszor / Apáid vére folyt…”

„Véres napokról álmodom, / Mik a világot romba döntik…”

„Most nincs, ki megállat az életúton…”

– Tanár úr, és mikor „amely” és mikor „ami”? – teszi fel a kérdést Norbi.

– Bizonyára észrevették már, hogy a mindennapi társalgásban, de nemcsak ott, hanem az újságokban, rádiókba és a „tévécékben” is, az „ami” szinte teljesen kiszorította az „amely” névmást. Holott ez helytelen. Nézzünk csak erre példákat!

Beugrom a boltba, ami a közelben van. Megnézem az új filmet, ami most megy a moziban.

Kíváncsi vagyok arra a képre, ami a múzeumba érkezett. Mondd el a véleményed, ami mindig fontos a számomra! Elvégeztük azt a munkát, ami kellett a foglyok kiszabadításához. Jó volna, ha szólnánk arról a tényről, ami manapság ártana xy pártnak! Én nem hiszek olyan ígéretekben, amiknek nincs háttértanulmánya. És ott az a beadás, ami nem jutott el a csatárig! Olyan hibákat is elkövettünk, amik csak a fiatalság számlájára írhatók. Van olyan gyep, ami a diófa alatt kipusztul. A hetedik helyről az ötödik helyre előre lépő Hollandia kiütötte az Egyesült Államokat, ami így a hatodik helyezését megtartó Németország mögé esett vissza. Azokban a könyvekben hiszek, amik őszinték. Azok a vállalkozások támogatandók, amik sok munkavállalót foglalkoztatnak. Várjunk szerdáig, ami már nincs messze! Ebben az ügyben sok politikusnak van olyan állítása, ami nagyon kétséges. Arra a székre ülj, ami nem dől össze! De hol a könyv, ami célhoz vezet?

– Hú, tanár úr! – szólal meg Éva.

– Jó hosszan soroltam ezeket az elhangzott vagy leírt mondatokat. Mi a hiba bennük?

– Most már nem nehéz a válasz, hisz a tanár úr előrebocsátotta, hogy az „ami” helytelenül szorítja ki az „amely” vonatkozó névmást – mondja Juli.

– Vagyis?

– Vagyis az „amely” lett volna a helyes, és nem az „ami” – jegyzi meg Zsanett.

– Most már csak a kérdés marad: Miért? Hogy válaszolni tudjunk, soroljuk fel azokat a szavakat, amelyekre (és nem amikre) az „ami” vonatkozott! Laci!

– Nézzük csak: boltba, filmet, képre, véleményed, munkát, tényről, ígéretekben, beadás, hibákat, gyep, Egyesült Államokat, könyvekben, vállalkozások, holnapig, állítása, székre, könyv…

– Megvan mind. Egyetlen szóval megmondható, hogy milyen mondatrészek szerepét töltik be e szók a mondatban?

– Nem! – kiáltják többen.

– Válaszoljunk, milyen mondatrész a  „véleményed, beadás, gyep, vállalkozások, állítása, könyv”!

– Alany – mondja Gabriella. – Tehát alany után…

– …várjunk, várjunk csak! Nézzük meg azért a többi szót is! Dorisz!

– Tehát: boltba – helyhatározó; filmet, munkát, hibákat, Egyesült Államokat – tárgy; képre, tényről, ígéretekben, könyvekben – állandó határozó, holnapig – időhatározó, székre – helyhatározó…

– Tökéletes! De mi az, ami közös bennük? Kap egy ötöst, aki megmondja. Nos, Reni!

– Mindegyik szófaja főnév, többnyire toldalékolt, valamint nem személy, hanem tárgy, fogalom vagy gyűjtőnév!

– Ötös! Mire vonatkozik tehát az „amely”? Nem másra, mint a főmondatban lévő – hozzá legközelebb álló – főnévre. Főnévre, amely sosem személy, mert arra az „aki” vonatkozik.

– Ezek szerint az „ami” sosem használható? – kérdezi Bianka.

– Dehogynem. Tessék, itt van néhány ilyen mondat: Te nem láttad, amit én igen! Tapasztaltad már, amit a barátaink? A nyugdíj arra jó, hogy az ember azt csinál, amit akar. Oly sok mindent megéltünk, ami összehozott bennünket. Egyáltalán nem sok, amit tőled kérek, elvárok. Te is hiszel abban, amiben én? Jancsi csak sejti azt, amit Juliska már tud.

– Tanár, tanár úr!!! – jelentkezik cefetül Judit.

– Mi a baj, kislányom? Ki kell mennie? Szóljon ám, nehogy itt benn menjen ki!

– Én tudom…

– Mit?

– Hogy mikor „ami”! Ha a főmondatban nem főnévvel kifejezett dologra vonatkozik a vonatkozó névmás. Az első két mondatban nincs semmi ilyen; azután sorrendben „arra, mindent, nem sok, abban, azt”! – vágja ki diadalmasan. – Ezért helyes a tanár úrnak az óra elején így kezdett „Ha pedig így van” kezdetű mondata is.

– Nagyszerű! Ez is ötös ám.

– Tanár úr – szólal meg Péter, csak hogy valamibe belekössön –, miért hangsúlyozta ki, hogy a „hozzá legközelebb álló főnévre” vonatkozik az „amely”?

– Először is, nem hangsúlyoztam ki, csak hangsúlyoztam; másrészt azért, mert nem mindegy, hogy „A magyarórán dolgozatot írtunk, amely a kirándulásról szólt.” vagy „Dolgozatot írtunk a magyarórán, amely a kirándulásról szólt.” Az előbbi mon…

– Értem, tanár úr! Az első mondat szerint a dolgozat szólt a kirándulásról; a második mondatban pedig a magyaróra témája volt a kirándulás!

– Nos, ha már Péter is érti, be is fejezhetjük a mai órát, amely az „amely” és az „ami” vonatkozó névmásról szólt! Ha valaki valamit mégsem ért, forduljon föl… Péterhez!
Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...