Január

A magyar hónapnevek latin eredetűek. Így van ez januárral is, amelyet később a németből is átvettünk. A latin Januarius a 12 hónapos naptári év első hónapja; amelynek jelentése: Janushoz tartozó. Janus azon óitáliai isten neve, aki az évkezdetnek az istene.

E hónapnak is többféle magyar neve volt. Maga a „január” késői; csak a nyelvújítás idején, 1810 körül – akkor is német hatásra – terjedt el.

Milyen nevekkel illették eleink az év első hónapját? Már 1489 körül megjelent a keresztény-népi Boldogasszony-hó vagy Boldogasszony hava elnevezés. A Sylvester János kitalálta főhó, erős hó névre mintegy ötven évet kellett várni. Ezt követte a nyelvújítás korából származó évfő, télhó, újév hó; a január névhez hasonlóan 1810 körül. Ugyanekkor – a kedvencünk – Barczafalvi Szabó Dávid ’megalkotá’ január számára vagy helyett a sokatmondó zúzoros szüleményt! 1865 körül még az előhó is megjelenik, de végül a január döntő fölénnyel győzedelmeskedik. Gratulálunk neki!

E hónap első napjára esik egyébként a Julián-naptár bevezetése, amely Krisztus előtt 45-ben történt. Aztán „nagyon hamar” – 1622. január 1-jén – a Gergely-naptárban már január 1-jét jelölik ki az év kezdetének.

1908. január 1. dátummal jelenik meg a magyar irodalom meghatározó folyóirata, a Nyugat; s 1941-ig, Babits haláláig tölti be irodalmunkat megújító, ízlés- és értékformáló szerepét.

Végül köszöntsük az első hónapot Radnóti versével! Íme:


Radnóti Miklós: Január

„Későn kel a nap, teli van még
csordultig az ég sűrü sötéttel.
Oly feketén teli még,
szinte lecseppen.
Roppan a jégen a hajnal
lépte a szürke hidegben.”

Radnóti Miklós


Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...