A homályosság

„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai Sándor)


Ha túlságosan is röviden, szűkszavúan akarunk valamit megfogalmazni, közlendőnkből kimaradhat valami; ami miatt félreérthető, homályos lesz a mondatunk, szövegünk. Különösen táviratokban fordulhat elő ilyen hiba, hiszen ott – a borsos árak miatt – törekszünk a tömörségre. Ebből gyakran nemcsak homályos, félreérthető mondatok kerekednek ki, hanem humorosak is.

Itt van rögtön a marhakereskedő távirata: ’Csak holnap utazom, a mai vonat ökröket nem szállít.’ A be nem avatott bizonyára jót derül azon, hogyan minősíti saját magát a derék kereskedő; de akinek a távirat szólt – miután jól kiröhögte magát – nyilvánvalóan értette a küldemény valódi szándékát, tartalmát is: Mivel ma nincs marhaszállítás, a marhakereskedő nem hagyhatja ott ártatlan jószágait; ezért másnap velük együtt fog utazni.

Egy másik eset: ’A zöldhatáron a határőrök köztörvényes románokat fogtak el.’ A hiányból fakadó homályosság feloldható ekképp: A zöldhatáron köztörvényes bűnöző románokat fogtak el. Egy újabb mondat: ’88 évesen eltemették a régóta beteg Kis Jánost.’ Azok voltak 88 évesek, akik temettek? Talán nem. Ezért így tehető világossá a homályosság: Eltemették a régóta beteg, 88 éves korában elhunyt Kis Jánost.

A végén térjünk vissza a marhákhoz! Valamikor régen a férj a fővárosba, a Budapesti Nemzetközi Vásárra utazott a barátaival, s miután megtekintette a kiállított szarvasmarhákat, majd a fröccsökkel sem állt hadilábon; kedveskedve a következő táviratot küldte otthon maradt feleségének: ’Itt vagyunk a vásárban. Sok szép tehenet láttunk, csak te hiányzol.’


Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...