A kármentő


„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai Sándor)


Kedves olvasónk sms-ben kérdezi: mi a véleményem „a kármentő szóról”.

A kármentő népies szavunk. Két jelentése közismert. Az első: A hordó csapján kicsöpögő ital (általában bor) felfogására használt edény. (A vén cigány című magyar nótában: „A csaplárné is alszik régen benn a kármentőben”, mert azok a „jómadarak” már nem járnak a kocsmába; ezért lehet aludni a száraz kármentőben.) A második jelentés kihalófélben: Lécráccsal elkerített hely a kocsmában, amely a kocsma felszerelését és személyzetét védi a borgőzös hangulatban gyakran kitört verekedések következményeitől. Ha másutt nem, akkor Erdőbényén a kocsmatörténeti kiállításon ez még megtekinthető. De aki látta Petőfi A helység kalapácsa című paródiájából régebben készült filmet, emlékezhet rá.

Bizonyára nem is ezzel van az olvasónak problémája, hanem azzal, hogy miért kell a kárt még menteni is. A kármentő szó a jelentéstömörítő szóösszetételek csoportjába tartozik; s ezek feloldása csak bonyolult körülírással lehetséges. A kármentő esetében: Olyan edény, amelyet azért tesznek a hordó csapja alá, hogy a kicsöpögő bor ne okozzon kárt a borásznak. Ehelyett azt mondjuk: kármentő. Hasonló szóösszetételek: árvízvédelem, balesetvédelem. Egyik esetben sem az összetétel első tagja (árvíz, baleset) szorul védelemre, hanem ellenkezőleg. Jégbiztosítás, baleset-biztosítás. Nem a jeget és a balesetet biztosítják, hanem jégverés és baleset esetén nyújtanak segítséget. Mindez nyelvünk jellegzetessége. Ivópohár – nem a pohár iszik!

Ugyanígy a hólánc sem hóból készült, és a baromfikereskedő sem háziállat!



 

Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...