A retorikáról

„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai Sándor)


A retorika szónoklattan, a szónoki beszéd elmélete; de hatásvadászatot is jelent. Ez utóbbi miatt fontos, hogy a rétor vagy szónok e jelentések közül melyikre helyezi a hangsúlyt. A szónoki beszéd ugyanis – akár ünnepi, akár politikai beszéd – nagy nyilvánosság előtt hangzik el; így a hatása különleges, gyakran kiszámíthatatlan. A szónok felelőssége éppen ebben rejlik.

A szónok iránt támasztott legfőbb követelmény a tisztesség. A szónok minden szempontból legyen hiteles ember! Hiszen a szónoki beszéd elsődleges célja a hallgatóság támogatásának megnyerése; cselekvésre, tettekre való felhívása.

Előfordulhat, hogy a hallgatóság nem veszi észre: tisztességes szándék helyett demagógiával van dolga; amely az emberek félrevezetésére, hízelgésre, népámításra épül; s gyakran izgatás, lázítás; majd felfordulás lesz belőle. Az egyes ember ugyan nem mindig dől be ezeknek, de tömegben más a hatás.

Gondoljunk csak a Julius Caesar meggyilkolása után elhangzott beszédekre! Az elsőben Brutus felsorolta Caesar bűneit, amiért ők – a nép érdekében – megölték. A római polgárok Brutus mellé álltak. Ezután Antonius szólt: „Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni.” – majd minden mondatával Caesart dicsérte. Azt fejtegette, hogy Caesar mindent a nép érdekében tett. A római polgárok Antonius mellé álltak. Brutusék sorsa pedig Philippinél beteljesedett.

A szónoknak tehát úgy kell szólnia a tömeghez, hogy a „Gondolat, az Ember büszke legénye” ne „senki, béna” legyen; mert akkor „véres, szörnyű lakodalomba részegen” indulhat csak az ember, a „nép”; s annak a következményei beláthatatlanok!


Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...