Amely, amelyik, ami

„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai Sándor)

A vonatkozó névmások labirintusában igyekszem – mint Thészeusznak egykor Ariadné a fonalával – segítséget nyújtani. De ne menjünk túl messzire az útvesztőben; nehogy egy rövidke írás végén ne találjunk ki belőle!

Napjainkban sokan küszködnek e névmásokkal. Az amelyet kiszorító ami győzelme már-már ijesztő; hisz ez is a nyelvi igénytelenség, kevésbé választékos stílus megerősödését jelzi.

Nézzük csak! Az amely mindig a főmondatban hozzá legközelebb álló – tárgyat vagy gyűjtőnevet megnevező – főnévre vonatkozik. Íme: „Láttam a tévéadást, amely rólad szólt.” (Az amely a tévéadásra vonatkozik.) Ez hibátlan. Hibás viszont a ’Dolgozatot írtunk az órán, amely a kirándulásról szólt.’ Helyesen: „Az órán dolgozatot írtunk, amely a kirándulásról szólt.” (Az amely a dolgozatra vonatkozik; tehát a dolgozat szóhoz kerüljön közelebb!)

Az amely nem ami. Az ami ugyanis a főmondatban főnévvel meg nem nevezett dologra vonatkozik. Helyes példák: „Mindenről beszéltünk, amiről akartunk.” „Hamisan énekelt, ami kellemetlen volt.” „Azt kapta, amit megérdemelt.” (Amely nélkül!)

Az amelyik névmást kijelölőként használjuk akkor, ha több dolog közül egyetlenre vonatkoztatunk vele. „Láttam azt a tévéadást, amelyik rólad szólt.” „Megírtuk a dolgozatot, amelyiknek a témája a kirándulás volt.” Helytelen viszont a ’Rajzoltam egy karikatúrát, amelyiket mindenki megnézheti.’ mondat; hiszen nem több dolog közül az egyikről van szó. Helyesen: „Rajzoltam egy karikatúrát, amelyet mindenki megnézhet.”