Babits Mihály: Játszottam a kezével

Babits Mihály 1883-ban e napon született.

Egy 1916 júliusában írt versével emlékezzünk rá! A Nagy Háború már javában tombolt, és …a költőt hazaárulásért perbe fogták a “hatalmasok”… Le kellett mondania tanári állásáról is.

BABITS MIHÁLY ÉS ÁDÁZ KUTYA BABITSÉK BUDAPESTI, REVICZKY UTCAI OTTHONÁBAN (1931. április 28. elõtt), fotó: Török Sophie; az eredeti üvegnegatívról készített digitális kép – Országos Széchényi Könyvtár/ Kézirattár: Fond III/2332/5.


Babits Mihály:

JÁTSZOTTAM A KEZÉVEL

Még most is látom a kezét
hogy ágazott az ujja szét,
oly szeliden, mint ágtól ág
vagy halkan elvál öt barát,
kik váltan is segítgetik
egymást egy messze életig.

Még egyre látom csöpp kezét:
úgy dolgozott mint csöppke gép
a hímzőtűvel vánkosán:
tündérfogócska – igazán –
s hogy gyenge ujját meg ne szúrja,
arany gyüszűt viselt az ujja.

Ó álmodom már csöpp kezét
kerek a halma, völgye szép:
a völgye selyem, halma bársony:
ó gyönyörű táj! ó csodás hon!
Ott jártak szomjas ajkaim:
arany homokon beduin!

Nem vágy, nem álom, hanem emlék:
jaj milyen rég volt az a nemrég!
Tiz gyenge ága nyult felém
és én izenkint tördelém:
ó arany ágnak arany íze,
arany fa arany ízü méze!

Hát a köröm, a kis köröm!
Mennyi szépség, mily öröm:
üveges kép selyemkeretbe,
melyre a hajnal van lefestve
vagy piros ablak méla esten
vagy rózsaarc egy gyenge testen.

Mert tündértest a pici kéz
mely rózsás-meztelen igéz
s a hely hol összeömlik ága
mint csöpp csipő hajlása, drága
vagy ujja láb és íze térd
s akkor hogy arca hol? ne kérdd

mert tündértest a kicsi kéz
mely arca nélkül is egész.
Még egyre álmodom vele:
ó hogy oly messze közele
s hogy minden e világon itt
furcsa szirtekbe ütközik!

Csak egyszer lenne még enyém
s kedvemre csókkal önteném
szivesen halnék azután
nagyobb örömmel ontanám
kis ujjáért a csobogó vért,
mint száz királyért, lobogóért!


Rippl-Rónai képe Babits Mihályról


Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...