Karácsonyi énekek

Ilyenkor, karácsony tájékán a szülők, a felnőttek gyakran kérik a gyermekeket, hogy énekeljenek karácsonyi éneket. Legtöbbször elsőnek a Kiskarácsony, nagykarácsony kezdetű dal jut eszébe a kicsiknek. Ezt megtanulták az óvodában, az iskolában. Sajnálom. Sajnálom, hisz nem kell mindenkinek vallásosnak lennie; de azért – a Biblián kívül – az általános műveltséghez is hozzátartozik két-három karácsonyi ének ismerete. Mert ha valakinek a karácsonyról elsőnek a „kisült kalács” és hogy „hadd egyem meg melegében” jut eszébe, az nem túl szívderítő.

Na jó, néhányan még a Mennyből az angyalt is ismerik, talán egy versszakát el is tudják énekelni. A karácsony azonban nem attól lesz karácsony, hogy minél drágább ajándékot veszünk egymásnak, és jól degeszre esszük magunkat; hanem attól, hogy e napon ünnepeljük a Megváltó születését. S nem árt – az esztétikai és lelki nevelés szempontjából sem –, ha a család legalább a karácsonyfa alatt együtt elénekel jó pár erre az alkalomra írt magyar ünnepi éneket. Közösen, békességben. Hisz oly ritka az ilyen alkalom! Esetleg szót ejtenek arról is, hogy mit ünnepelünk e napon. Higgyék el, hogy ezt még az ilyen dolgok iránt látszólag érzéketlen kamaszok is „díjazzák”!

Hadd ajánljak néhány szép éneket: Az Ige megtestesült Názáretben; Csorda pásztorok midőn Betlehemben; Pásztorok, pásztorok örvendezve (felidézhetők a történetek); Dicsőség mennyben az Istennek; Ó gyönyörű szép titokzatos éj (Gimesi gyűjtemény 1844-ből); Istengyermek, kit irgalmad közénk lehozott; Szülte a Szűz szent Fiát! Örvendezzünk!

Mindezt – valakire való ráerőltetés nélkül – tiszta szándékkal. A szeretet ünnepén.