Ki korán kel, álmos?

„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai)


Valamennyien jól ismerjük a tudatosan összekevert vagy a vicc kedvéért a nem szokásos módon befejezett szólásokat, közmondásokat. Ilyenekre gondolok: Alamuszi macska partot mos. Lassú víz nagyot ugrik. Ki korán kel, álmos. Aki másnak vermet ás, az sírásó. Ezeknek a szólásoknak, közmondásoknak azonban ismerjük az eredeti formáját: Alamuszi macska nagyot ugrik. (A lapító, sunyi embertől óvakodnunk kell, mert kínos meglepetéseket okozhat.) Lassú víz partot mos. (A csendes emberek rendszerint nagy kópék.) Ki korán kel, aranyat lel. (Szorgalom vezet a jóléthez.) Aki másnak vermet ás, maga esik bele. (Aki másnak akar bajt szerezni, ezzel épp magát keveri bajba.)

A tréfa kedvéért összekevert szólásokkal, ha csínján bánunk velük, nincs baj. Baj van viszont azokkal a szólásokkal közmondásokkal, amelyeket pontatlan ismeretük miatt, tudatlanságból keverünk össze.

’A tanuló a második félévben kiküszöbölt minden csorbát.’ A mondatban két szólás keveredik, amelyek – ha külön-külön használjuk őket – helyesek: …kiküszöbölt minden hibát. …kiköszörült minden csorbát.

’A vénkisasszonyok a faluban kígyót-békát kiabáltak Mari ellen.’ Szinte magam előtt látom a falu idősebb, férjhez nem ment hölgyeit, akik látván a szépséges Mari sikereit a férfiaknál, „kígyót-békát kiabáltak Marira”. Ugyanis így helyes a szólás, hiszen valaha, még Könyves Kálmán királyunk előtt, a boszorkányok – a hiedelem szerint – kígyó vagy béka képében jelentek meg, és ártottak azoknak, akik nem voltak szimpatikusak a számukra. Ezért aztán, akit boszorkánynak tartottak, arra kígyót-békát kiabáltak.

(Legközelebb folytatjuk.)


Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...