VIVOS VOCO

„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai Sándor)


„Vivos voco, mortuos plango, fulgura frango.” Gyakori felírás a harangokon. Magyar jelentése: „Az élőket szólítom, a holtakat siratom, a villámokat elűzöm.” A néphit szerint a harangszó megtöri a viharfelhőket; ezért kondítják meg a templom harangját, ha vihar közeledik a falu felé.

A magyar nép számára különösen kedvesek a harangok. Szerte a világon a déli harangszó Hunyadi Jánosnak a törökök felett aratott nándorfehérvári győzelmére emlékeztet. A harangok nagy veszélynek voltak kitéve háborúk idején, ilyenkor a beolvasztott harangokból is ágyút öntöttek.

A harangöntés nagy szakértelmet kívánó művészet. A régi időkben és napjainkban is nagy megbecsülésnek örvendtek a harangöntő mesterek. Belőlük, sajnos, egyre kevesebb található.

Hogy mennyire szeretjük mi, magyarok a harangokat, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az; hogy számos szólásunk és közmondásunk született a haranggal kapcsolatban. Ilyen például: Annyit ért hozzá, mint hajdú a harangöntéshez. A gúnyos szóláshasonlat jelentése: Egyáltalán nem ért hozzá, fogalma sincs a dologról. Hasonlóak még: Meghúzták fölötte a harangot. (Meghalt.) Félreveri a harangot. (Figyelmeztet a veszélyre.) Majd megfizeti az öreg harang. (Senki sem fizeti meg.) A harangok se szólnak egyformán. (Nem mindenki egyformán becsületes.) Na, erre ráharangoztak. (Ez meg fog valósulni. Akkor mondják, amikor valaki kijelent valamit, s éppen akkor megszólal a harang.)


Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...