Mit tanulnak?

– Képzelje, szomszéd, az egyik budapesti egyetemen a hallgatók ízlelni, szagolni tanulnak!

– Mit?

– Ízlelni, szagolni.

– Muszáj ilyen hülyeséggel abajgatni az embert?

– Nem, nem muszáj.

– Akkor miért csinálja?

– Én nem csinálom, csak felvilágosítom magát. Mert – ahogy így elnézem – erre szüksége is van.

– Szomszéd, ha én egyszer fel… felvilágosítom magát, akkor lentről fogja szagolni az ibolyát!

– Ne fenyegetőzzön, mert még megijedek! Egyébként abban sem vagyok biztos, hogy én szagolhatnám az ibolyát.

– Legyen csak benne biztos! Ha én egyszer megütöm magát…!

– Nem erre gondoltam.

– Hanem mire?

– Arra, hogy mivel én nem tanultam azon a bizonyos egyetemen sem ízlelni, sem szagolni; nem szagolhatnám az ibolyát sem.

– Miért maga mit tanult azon az egyetemen?

– Kettőt biztosan nem; ízlelni meg szagolni.

– Hanem?

– Egyszerűen közgazdaságot.

– És mire jó ízlelni meg szagolni tanulni?

– Hogy ezek a képzett szakemberek majdan az életben ízleljék meg szagolják az iskolai menzákon az ebédet.

– Nézze, tényleg fejbe vágom, ha tovább hülyéskedik velem!

– Dehogyis hülyéskedem. Őnekik valóban ez lesz a dolguk.

– Ez?

– Oklevelet is kapnak róla.

– És mire való ez az egész?

– Hogy a gyermekek az iskolai menzákon kalóriadús, ugyanakkor a lehető legkevesebb zsírt és szénhidrátot tartalmazó ételeket egyenek.

– Miért?

– Hogy az eljövendő nemzedékek ne olyanok legyenek, mint… maga!

– Miért? Én milyen vagyok?

– Elhízott.

– De ha én beteg lennék, ami még nem fordult elő velem, akkor lenne miből leadnom néhány kilót; de a kákabélű eljövendő nemzedék tagjainak nem lesz ám!

– Nem engednek majd a menzákon felszolgálni például rántott húst.

– Tessék? Jól hallottam?

– Jól. Meg túlcukrozott fánkot sem. Mert az előbbi zsírban sül, az utóbbi meg túl édes, és sok benne a szénhidrát.

– Vagyis ezek az ízlelő, szaglaló diplomások döntik el, hogy mit egyen a gyerek?

– Ezek bizony.

– És ezért talán még pénzt, fizetést is kapnak?

– Hogyne kapnának! Minden munkáért fizetnek.

– Na, ezzel etesse ezeket az egyetemi hallgatókat!

– Nem tehetem.

– Miért nem?

– Mert ők nem esznek, csak ízlenek meg szagolnak.

– Ide figyeljen! Én több mint harminc éve ízlelem meg szagolom is az asszony főztjét, mégsem kapok érte egy kanyilló vasat sem!

– Mert magának nem ez a dolga!

– Mondja ezt meg a feleségemnek!

– Nem merem.

– Ráadásul én nemcsak ízlelem meg szagolom, hanem meg is eszem a feleségem főztjét!

– Na, látja, ezért magának tényleg fizetést kellene kapnia!

– Ezért?

– Naná, aki a maga feleségének a főztjét megeszi, az minden pénzt megérdemel!


Menzai ebéd

Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...