Na?…Na?… Menedzser!

„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai Sándor)

A reklám akkor ér valamit, ha felhívja a jövendő vásárlók figyelmét valamire. A jó reklám tisztességes, nem akarja becsapni az embereket; könnyen érthető és szellemes, humoros is.

Megy az ember gyereke az utcán, szembe jön vele egy hatalmas reklámtábla, rajta egy autó: „Már 5 millió 990 ezer Ft-tól!” Ez igen! – gondolja. Ha véletlenül van nála ennyi pénz (Kinél nincs?), mégsem képes az autót megvenni; mert a szalonban megtudja, hogy ez „alapár”. Ehhez jön az ABS, a légkondi, az alufelni meg a stb. Így már sok a sokk! Meg az ár is. Jön az emberrel szembe egy másik autó. Alig tud kitérni előle. A plakáton: „Most 500 ezer Ft használtautó-beszámítás!” Az illetőnek kétéves a Toyotája, benne 16 ezer kilométer, na meg az anyósa. Megér 500 ezret? (A reklám becsapós és még unalmas is.)

Az enyhén köpcös „pasi” jön ki a próbafülkéből. Cefetül feszül rajta a zakó. Összesen egy gombja begombolva. Forgolódik… ”Meg ne fordulj, mert lelősz a gomboddal!” – mondja neki a barátja. „Miért? Végre egy zakó, amelyikben jól érzem magam!” – így a köpcös. A másik hüledezik. Újabb jelenet. A köpcös „pasi” ezúttal sötétkék ingben, amely kidomborítja férfias alakját, meg fekete aktatáskával a kezében érkezik a fülkéből, és illegeti magát a társa előtt: „Na?…Na?…” És végül kiböki: „Menedzser!” A tévénéző halálra röhögi magát rajtuk. Ez igen, ez szellemes! Két „őrült”!

Az újabbak, például a villamoson közvéleményt kutató kapitány és a rá vigyázó doktor produkciója is megéri azt a pár perc ájulatot, ami után magunkhoz térhetünk.

És ma már azt is tudom, hogy mit reklámoznak. Nem akármi!