Nehéz felszólító mód


„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai Sándor)


A legtöbb igénk felszólító módjának képzése nem nehéz: énekelj, kérj, várj, tudj, mondj (valamit); hiszen a felszólító mód jele a -j. Nehezebb a helyzet, ha tárgyas ragozású ige kerül felszólító módba: „Énekeld el a dalt! Kérd meg a kezét! Várd meg, ha késik! Tudd meg a nevét! Mondd meg az igazat!” Vagyis csak a -d végű igék felszólító módjában írunk két -dd betűt.

Az igazi nehézséget azok az esetek jelentik, amelyekben a felszólító és kijelentő módú igealakokat a kiejtésben nem, csak írásban különböztetjük meg. Hogyan is ejtjük ki ezeket az igéket: ’mond’, ’kezd’, ’hord’, ’áld’. Írásuk azonban más, ha kijelentő és más, ha felszólító mondatban használjuk őket: „Barátom mindig igazat mond.” (kijelentő mondat) „Mondd meg, barátom, az igazat!” (felszólítás) „Sakkban a világos bábukkal játszó kezd.” (kijelentés) „Kezdd el a mesét szépen!” (felszólítás József Attila versében) Különleges az ’áld’ helyzete, mert itt nem is ugyanarról az igéről van szó: „Álld meg, fiam, a helyed az életben!” (az áll ige felszólító módja) „Isten, áldd meg a magyart!” (itt pedig az áld ige felszólító módjával találkozunk).

Még bonyolultabb a hagy és a hisz ige felszólító módja. Jegyezzük meg: a hagy felszólító módjában szerepel a –j módjel, a hisz ilyen alakjában viszont nem! Felszólító módjuk: hagyj, hagyja, hagyjuk; higgy, higgyen, higgyük! De: hagyd, hidd – tárgyas ragozásban!

S végül a folyik ige. Mivel ma már a j és ly kiejtése azonos (j-t ejtünk), a felszólító módú alak írásában megmarad mindkét betű: folyjon vagy folyjék (kiejtésben: fojjon, fojjék)!


 

Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...