Nyakatekert

„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai Sándor)


Ha valamit egyszerűen, érthetően is ki lehet fejezni, el lehet mondani; miért használnak sokan bonyolult, körülményes, tehát nyaktekert fordulatokat? A jelenséggel nap mint nap találkozunk a társalgási stílusban, a sajtóban, főleg pedig néhány „sztár” riporter megszólalásaiban.

Nézzünk csak egypár példát először a mindennapok nyelvhasználatából! ’A szülőnek meg kell, hogy büntesse rendetlen fiát!’ ’Nekem még ma be kell, hogy menjek a hivatalba.’ ’Még néhány nap, s le kell, hogy tegyem a vizsgát.’ ’A diáknak el kell, hogy olvassa a regényt.’ Nyakatekert mondatok ezek. Abból adódnak, hogy a megszólaló gondolkodás nélkül elkezd egy mondatot, s utána valahogy – ahogy esik, úgy huppan – fejezi be.

Pedig ha gondolkodik, s tudja nemcsak azt, hogyan kezdi, hanem azt is, hogyan végzi mondatát; akkor így is szólhatna: „A szülőnek meg kell büntetnie rendetlen fiát!” „Még ma be kell mennem a hivatalba.” „Még néhány nap, s vizsgáznom kell.” „A diáknak el kell olvasnia a regényt.”

Ha így is lehet, miért ekként közvetít a tévé sportriportere: ’Mocsai Lajosnak időt kell, hogy kérjen.’ ’A játékvezetőnek be kell, hogy fújja a büntetőt.’ ’Csank munkájának be kell, hogy érjen!’ ’Garaminak hamarosan cserét kell, hogy végrehajtson!’

Az előbbiek alapján már mindenkinek illik tudnia a helyes megoldást: „Mocsai Lajosnak időt kell kérnie!” „A játékvezetőnek be kell fújnia a büntetőt.” „Csank munkájának be kell érnie!” „Garaminak hamarosan cserélnie kell!”

’A cikk szerzőjének pedig rögvest be kell, hogy fejezze az írást!’ helyett: „A cikk szerzőjének rögvest be kell fejeznie az írást!”


 

Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...