Petőfi Sándor

Petőfi Sándor 1823. január 1-jén született Kiskőrösön, és 1849. július 31-én halt hősi halált a segesvári (fehéregyházi) csatatéren.

Petőfi Sándor

Petőfi Sándorról, akit sokan a legnagyobb magyar költőnek tartanak, a teljesség igényével írni? Erre nem vállalkozom, ezért – születésnapján – több mint 850 fennmaradt verséből mindössze kettőt idézek, nagy tisztelettel és szeretettel.

Bizonyára minden magyar embernek megvan a legkedvesebb Petőfi-verse, s az ide feltett verseken kívül számtalan versét fejből is el tudja mondani vagy énekelni. És most eszébe is jutottak e kedvenc versek.

A kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium tanulóinak egy csoportja 1972 őszén – négy tanáruk kíséretével – részt vett a „Petőfi útján” elnevezésű kiránduláson, amikor is végigjártuk a Petőfi-emlékhelyeket Kiskőröstől Segesvárig. Felejthetetlen élmény volt számunkra…

Íme a versek:

Petőfi Sándor: Ereszkedik le a felhő…

Ereszkedik le a felhő,
Hull a fára őszi eső,
Hull a fának a levele,
Mégis szól a fülemile.

Az óra jó későre jár.
Barna kislyány, alszol-e már?
Hallod-e a fülemilét,
Fülemile bús énekét?

Záporeső csak ugy szakad,
Fülemile csak dalolgat.
Aki bús dalát hallgatja,
Megesik a szíve rajta.

Barna kislyány, ha nem alszol,
Hallgasd, mit e madár dalol;
E madár az én szerelmem,
Az én elsohajtott lelkem!

(Cseke, 1846. október 17.)

Ezt a verset 2005. március 11-én – a forradalom tiszteletére általam rendezett iskolai ünnepélyen, amelyen a 12. D osztály tanulói szerepeltek – az osztály egyik kedves tanulója énekelte el.

Petőfi szülőháza

Petőfi Sándor: Csatában

A földön is harag,
Az égen is harag!
Kifolyt piros vér és
Piros napsugarak!

A lemenő nap oly
Vad bíborban ragyog!
Előre, katonák,
Előre, magyarok!

Komoly felhők közül
Bámul reánk a nap,
Rettentő szuronyok
Füstben csillámlanak,

A sűrü lomha füst
Sötéten gomolyog,
Előre, katonák,
Előre, magyarok!

Ropog, hosszan ropog
Csatárok fegyvere,
Ágyúk bömbölnek, hogy
Reng a világ bele;

Te ég, te föld, talán
Most összeomlotok!
Előre, katonák,
Előre, magyarok!

Szilaj lelkesedés
Foly bennem, mint tüzár,
A vérszag és a füst
Megrészegíte már,

Előre rontok én,
Ha élek, ha halok!
Utánam, katonák,
Utánam, magyarok!

(Medgyes, 1849. március 2-3.)

A segesvári csata emlékműve