Zsigmond Ede: A diktátor dala
A tragikus sorsú, s mára talán méltatlanul el is feledett költő, Zsigmond Ede 1916-ban született, életében mindössze egyetlen verseskötete, az „Elszántan és szelíden” jelent meg. Műveiben elsősorban a humanizmus, a békevágy és az antifasizmus hangjai szólalnak meg.
1941-ben behívták munkaszolgálatra – szüleit közben, „külföldi honos zsidóként” deportálták, elhurcolták, és a Kamjanec-Pogyilszkij-i tömegsírba lőtték harmincezer áldozattal együtt –, őneki pedig 1944-ben a Szovjetunióban nyoma veszett.
Tisztelői és barátai a későbbiekben összegyűjtötték kéziratait, fennmaradt műveit, írásait; és posztumusz kiadták őket. (A kötet mindössze 950 példányban kelt el. Költősors?!)
Zsigmond Ede
Zsigmond Ede: A diktátor dala
Bűnös, ki sikkaszt, lop, rabol,
vagy koponyát bever,
de legbűnösebb mégis az,
ki gondolkozni mer.
Hogy boldog lehess, fogd a szád,
görnyeszd a hátad, légy süket,
állj be más milliók sorába,
vakon kövesd lépésüket.
Boldog leszel, miként az állat,
mely kopaszt kövér legelőt,
s ha bárki „embernek” csúfolna,
üsd le a semmirekellőt.
