A családnevekről


“Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai Sándor)


Sokaknak gondot okoz a régies családnevek helyesírása és kiejtése. Írásukban a hagyományos írásmód elvét kell követnünk; ezért lehet valaki Kovács, Kováts vagy Kovách; de a kiejtésben valamennyi kovács-nak ejtendő. A családnevek esetében a követendő szabály: úgy kell őket írni és ejteni, ahogy a család használta vagy használja.



Néhány példa: Tóth, Végh, Németh, Sántha. Kiejtésben a h néma marad: tót, vég, német, sánta. Ferenczi, Giczi, Czanyó, Móricz. Ejtésük: ferenci, gici, canyó, móric. Eőrsi, Weöres, Eötvös, Eördögh – az eö helyén ö hangot ejtünk: őrsi, vörös, ötvös, ördög. Gyakori hiba, hogy a kettőzött ss betűvel írt neveket hosszú ss hanggal ejtik: Kossuth, Baross, Andrássy, Bessenyei, Kiss. Az ilyenek mondanak tehát ’Kossut rádiót’ a kosut rádió helyett. A többi név ejtése is így helyes: baros, andrási, besenyei, kis. Balassi nevét viszont így kell ejteni: balassi!

Sok családnevünkben található egymás mellett ugyanaz a rövid és hosszú  magánhangzó: Gaál, Soós, Peéry. Ezek egy hosszú magánhangzóval ejtendők: gál, sós, péri.

A régi magyar nyelvben a zs hangot s betűvel jelölték, ezért a Pais, Rósa, Isépy, Dósa, Sigray, Balás vezetéknév helyes ejtése: pajzs, rózsa, izsépi, dózsa, zsigrai, balázs. Nehezebb példák is vannak: Batthyány – battyányi, Cházár – császár, Thewrewk – török, Széchenyi és Széchényi – szécsényi. (Az előbbi István volt, az utóbbi Ferenc.)

Aki viszont jól figyelt, több olyan név írását és kiejtését is megismerhette, amelyekre külön nem tértünk ki.


 

Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...