A szukszük- és a csukcsük-nyelv


„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai)


A fenti két „nyelv” ugyanúgy súlyos nyelvhelyességi hiba, mint a suksükölés.

A szukszükölés az -szt végű igék ragozásában fedezhető fel. A hiba lényege: a beszélő a mondataiban keveri az ilyen igék kijelentő és felszólító módú alakjait. Több igénk ragozásában a két mód alakilag azonos, így sokan más igék esetében ezek utánzására törekednek. Ilyen a mos és az olvas is. Az utóbbival két helyes mondat: A jó regényeket gyakran olvassuk. − kijelentés. A jó regényeket olvassuk gyakran! − felszólítás.

Két példa a szukszükölésre: Hiba, ha tanulót megfosszuk a javítás lehetőségétől. – helytelen. Jól: Hiba, ha a tanulót megfosztjuk… Helytelen: Most kiosszuk a dolgozatokat. Javítása: Most kiosztjuk a dolgozatokat. Néhány -szt végű ige: szalasztjuk-szalasszuk!, eresztjük-eresszük!, halasztjuk-halasszuk!, terjesztjük-terjesszük!

Hasonló hiba a csukcsükölés is. Ezt a hibát az -ít, valamint a mássalhangzó + t végű igék ragozásában követik el: Hiba, ha nem tanítsuk meg a gyereket helyesen beszélni. – helytelen. Helyesen: Hiba, ha nem tanítjuk meg… Felszólító módban így helyes: Tanítsuk meg a gyereket helyesen beszélni! Néha anyámmal együtt nyújtsuk a rétest. – helytelen. Helyesen: Néha anyámmal együtt nyújtjuk a rétest. A felszólító mondat helyes: Nyújtsuk ki gyorsan a rétest! Ilyen igék: szépítjük-szépítsük!, tisztítjuk-tisztítsuk!, pusztítjuk-pusztítsuk!, építjük-építsük!, rontjuk-rontsuk!, kiáltjuk-kiáltsuk!

Jól gondoljuk meg, melyik alakot választjuk! Válasszuk mindig a helyeset! Ha kijavítjuk hibáinkat, megtehetjük, hogy másokét is kijavítsuk!


 

Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...