Április

„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai)

Az április is latin jövevényszó, a latinban meglévő Aprilis hónap nevének magyaros átvétele. A latin szóvégi „s” mássalhangzót szabályosan (?) „sz”-nek ejtik; azonban a hazai latin a − hónapok neveivel együtt − a szóvégi „s” ejtésmódot őrizte meg: ámbitus, brutális, ciklus, evidens, fakultás, frázis, jurátus, kliens, kolosszus, kritikus, majális, páciens, praktikus, prímás (főérsek); evangélikus, katolikus, lutheránus, református stb.

A sors ezt a hónapunkat is utolérte: többször magyarították. (A „sors” szavunk, amely szintén latin jövevényszó, arra is jó példa, hogy a hazai latinban bizony a szókezdő „s”et is − „sz” helyett − gyakran „s”-nek ejtik: salétrom, summa.) Az április 1416 után jelenik meg nyelvünkben, de már a 15. századból ismert a keresztény-népi Szent György hava és 1489 körül a Szent György-hó elnevezés; 1539-ben pedig feltűnik a − Sylvester János alkotta − kinyíló hó név. Barczafalvi Szabó Dávid a nyelvújítás korában (1811 körül) kitalálta a nyilonos hónapnevet.

Áprilist szokták a bolond, bolondos jelzővel is illetni; elsősorban szeszélyes időjárása miatt. Április 1-jét pedig egyenesen a bolondok napjának tartják, amikor az ismerősök igyekeznek valamivel becsapni (bolonddá tenni) egymást.

Reméljük, április az idén azzal csap be bennünket, hogy egész hónapban szép, tavaszi időt varázsol számunkra.