Felétek hogy mondják?

„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai Sándor)


Nyelvjárásainkra főként a hangtani különbségek a jellemzőek; de azért értjük a „Ha löhet, mögöszöm.” vagy „Ollan jou vout.” – tájnyelvi mondatokat. E sajátosságból adódik a következő vicc is: – „Édesanyám, hol a szappan? – Mögötted. – Dehogy öttem mög!”

Nehezebb a nyelvjárási szavak megértése. Erdélyben sok meglepetés érhet bennünket. Ha egy jó hideg téli napon azt kérdezzük, „Hol találjuk a jegyzőt?”, a válasz: „Ott ül a városháza mellett.” – igazán meglepődhetünk; főleg az, aki nem tudja, hogy a székelyeknél és a csángóknál az „ül” azt is jelenti: „lakik”. Ugyancsak a Székelyföldön a „reggeli” neve: „ebéd”. Az „ebéd”-et meg úgy nevezik: „dél”. Ha tehát „jün a dél”, akkor „hozzák az ebédet”; s utána már vagy „delet eszünk”, vagy „dére eszünk”, esetleg „delezünk”. A földet kitúró kis állatra nem mondják, hogy „vakondok”, hanem így nevezik: „hörcsög, höncsök vagy patkány”. De akkor mi a „patkány” neve? Nem más, mint „nagyegér” vagy „pócegér”!

A „vesszőkosár” Vas megyében „silinga”, a Tiszántúlon „kas”. Ki gondolná, hogy a győri, soproni „rénye”, a baranyai „kajdena” azonos a veszprémiek „sűttojás” nevű ételével, amit a köznyelv „rántotta”-ként ismer.

S ha már a tojásról szóltunk: Ilyenkor, húsvétkor hazánk különböző tájain füstölt, főtt „sonkát, sunkát, sódart, sódort” vagy „disznóláb vastagát”, hozzá pedig főtt, piros „tojást, tikmonyt, monyt”, esetleg „tojományt” eszik a magyar ember.

Jó étvágyat és kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!


Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...