Áprilisi versek

Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai)

Április és tavasz lévén néhány költőnk áprilisi versének részletével igyekszem felkelteni az érdeklődést a versek olvasása iránt. Remélem, sikerül.

„Benned születtem, édesbús, szeszélyes
Tavaszi hónap, felleges derűs
Mikor a rétek lelke már fölérez
S brekeg a vízben száz bús hegedűs.”
(Juhász Gyula)

„Ó, áprilisi út-szél,
Tréfás, arcomba fútt szél,

Rügyecskék, zöld acélrugók,
Ó, fuvolás aranyrigók,

Ó, csermelyhangú csízek,
Illatok, édes ízek,

De jó most elfeledni, hogy
Az élet rút és vad dolog,

Hogy itt mennyi arc van,
Megannyi csúnya harc van”
(Tóth Árpád)

„Tömjénez a tavasz a légben,
virágos ágon kancsi fény ég.
Kis, ideges lányok kacagnak,
veri az ördög a feleségét.”
(Kosztolányi Dezső)

„Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép
s féllábon elszalad.
Ó április, ó április,
A nap se süt, nem bomlanak
a folyton nedvesorru kis rügyek se még
a füttyös ég alatt.”
(Radnóti Miklós)

„Egyszerre szólaltak meg, egy napon
(− ó, április csodája, nagy duett −):
A fülemüleszó az ágakon
s a mennydörgés virágzó fák felett.”
(Áprily Lajos)

„Fütty harsan, felhő utazik
Ég, csillagaival, rét, illataival,
be jó
veled titkosan összevarr.

Sőt a sárban cinke-lábnyom.

Be jó tudnom és be jó látnom,
minden terád is tartozik.

Élsz, velem, ezen a világon!”
(Illyés Gyula)

„A talló kalászait hányva
s a verebek közé belesvén
nagy szél kapott föl egyszer engem
hirtelen, áprilisi estén.

Gyerekeit kereste arra
s engem talált ott épp az útban.”
(József Attila)

Három nap múlva ünnepeljük József Attila születésnapját és a költészet napját. Ünnepeljünk!