Éneklem a tavaszt

A költészet napja elé

1964 óta ünnepeljük József Attila születésnapján, április 11-én a magyar költészet napját. Ünnepeljük mi is a költészet napját azzal, hogy néhány költőnktől idézett versrészlettel a tavaszt, a megújhodás, az újjászületés évszakát is köszöntjük! Kezdjük József Attilával!

„Éneklem a tavaszt, a fényt,
bimbózó ifjú zöld reményt,
szerelmes szívem sóhaját
s csitítgatom szegényt”
(József Attila: Tavaszi ének)

„Április, ó, Április,
Minden csínyre friss!
Faun-bokáju, vad suhanc,
Újra itt suhansz!
Vásott cigánykereked
Porozza a tereket,
Repül a szemét,
Levegőbe parazsat
Hintegetsz és darazsat,
Illatot s zenét!

Némely ingó és rügyes
Ág végére már
Küldöd: kússzék az ügyes
Katicabogár,
Mint árbócra egy piros,
Pettyes zubbonyú,
Fürge lábú és csinos
Kis matrózfiú!
Kémleli a láthatárt:
Mennyi fény! Mi az?
S zümmög zengő, napba tárt
Szárnyakkal: tavasz!”
(Tóth Árpád: Április)

„Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép
s féllábon elszalad.
Ó április, ó április,
a nap se süt, nem bomlanak
a folyton nedvesorru kis rügyek se még
a füttyös ég alatt.”
(Radnóti Miklós: Naptár – Április)

„A földre fekszem, hallgatom szívét,
Az égre nézek, kémlelem színét,
Ég, föld között angyali üzenet
Hirdeti a jövendő életet.

Mert boldog ige ez és szent igaz
És örök törvény és áldott vigasz,
Hogy győz az élet, duzzad és dagad
S elönti mind az ócska gátakat!”
(Juhász Gyula: Tavaszvárás)