Április


„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai)


Az április is latin jövevényszó, a latinban meglévő Aprilis hónap nevének magyaros átvétele. A latin szóvégi „s” mássalhangzót szabályosan (?) „sz”-nek ejtik; azonban a hazai latin a − hónapok neveivel együtt − a szóvégi „s” ejtésmódot őrizte meg: ámbitus, brutális, ciklus, evidens, fakultás, frázis, jurátus, kliens, kolosszus, kritikus, majális, páciens, praktikus, prímás (főérsek); evangélikus, katolikus, lutheránus, református stb.

A sors ezt a hónapunkat is utolérte: többször magyarították. (A „sors” szavunk, amely szintén latin jövevényszó, arra is jó példa, hogy a hazai latinban bizony a szókezdő „s”et is − „sz” helyett − gyakran „s”-nek ejtik: salétrom, summa.) Az április 1416 után jelenik meg nyelvünkben, de már a 15. századból ismert a keresztény-népi Szent György hava és 1489 körül a Szent György-hó elnevezés; 1539-ben pedig feltűnik a − Sylvester János alkotta − kinyíló hó név. Barczafalvi Szabó Dávid a nyelvújítás korában (1811 körül) kitalálta a nyilonos hónapnevet.

Áprilist szokták a bolond, bolondos jelzővel is illetni; elsősorban szeszélyes időjárása miatt. Április 1-jét pedig egyenesen a bolondok napjának tartják, amikor az ismerősök igyekeznek valamivel becsapni (bolonddá tenni) egymást.

Reméljük, április az idén azzal csap be bennünket, hogy egész hónapban szép, tavaszi időt varázsol számunkra.


Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...