Iránt vagy szemben?


„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai Sándor)


Ha bizonytalanok vagyunk abban, hogy a címben feltüntetett két névutó közül mikor melyiket használjuk, javaslom egy rendező elv szem előtt tartását. A két névutó eredeti jelentéséből kiindulva, a szemben negatív érzelmi viszonyt, bizonyos fokú szembenállást, esetleg nem éppen barátságos közeledést, elutasítást fejez ki, éreztet. Ezért mondjuk például, hogy „Gyűlöletet érzek valakivel szemben.” Ugyanakkor az iránt pozitív érzelmi viszonyt, inkább azonosulást, esetleg barátságos közeledést, vonzódást éreztet. Helyesen tehát így szólunk: „Szeretetet érzünk valaki iránt.”


            Helytelenül járnak el tehát azok, akik e két névutót nyakra-főre, minden logikát mellőzve, az előbbi rendező elvet figyelmen kívül hagyva, használják.

Pedig – ha végiggondoljuk – utálatosak, érzéketlenek, fölényesek, elutasítók, bizalmatlanok csak valakivel szemben lehetünk. Ugyanígy – nem illik ugyan – de csak valakivel szemben lehetünk gőgösek, durvák, esetleg pofátlanok.

A pedagógus viszont akkor jár el helyesen, ha türelmes, kedves, barátságos, megértő – az ilyen pozitív megnyilvánulásokat, érzelmeket megérdemlő – tanítványai iránt. Ők ezért cserébe bizonyára tiszteletet, hálát, esetleg – vannak még csodák – szeretetet táplálnak iránta.

Nyelvhelyességi szempontból mindenképpen el kell különíteni a két névutó használatát a kedvező vagy kedvezőtlen viszony, a rokonszenv és ellenszenv ellentéte alapján.

De ha lesz olyan beszélgetőpartnerük, aki még ezek után is keveri e két névutó használatát; kérem, ne legyenek türelmetlenek vele szemben, hanem inkább tapintatosak iránta!


 

Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...