Péntek 13.

Szombaton estefelé – jól bevált szokás szerint – a falu apraja-nagyja összegyűlt a helység kocsmájában.  Hogy melyik kocsmában, azt ne firtassuk, mivel egyetlen csapszék teljesítette kötelességét e jámbor faluban. Történt mindez annak ellenére, hogy tegnap, azaz péntek tizenharmadikán ugyancsak itt találta őket az este…


Péntek 13.


Igaz, hogy csak a falu férfijai szállingóztak – mint odakünn a hó – befelé a jól befűtött, ám barátságosnak egyáltalán nem mondható helyiségbe; mivelhogy a falu apraja meg a fehérnép e szent szombati estén nem szívesen látott vendég volt. Néha-néha már megtörtént ugyan, hogy próbálkoztak ők is a bejutással, de a szívtelen kocsmáros, Lakat Ábris egyszerű, de jó hangos Kifelé!-je mindig hátraarcot parancsolt nekik. Így aztán ők szombatonként hoppon maradtak.

Nem úgy a férfiak, akiknek szószólójuk, Talicskás Tódor – miután az első rundót, ezúttal rum formájában mindenki legurította a saját torkán – megszólalt.

– Hát ezt a szerencsétlen Eke Ferkó komámat hogy-hogy még nem ette ide a rosseb?

Alig fejezte be azonban Tódor – a sokak által irigyelt választékos stílusában – a kérdését, kicsapódott a kocsma ajtaja, és nagy dérrel-dúrral belépett rajta Eke Ferkó.

– Ma mindenki a vendégem! – köszönt is illedelmesen.

Mondanom sem kell, hogy mindenkinek tátva maradt a szája, mert ilyen mondatot Ferkó még soha ki nem ejtett az ő saját száján.

– Mi a rosseb! – csodálkozott rá Tódor is, a többiek véleményét is összefoglalva. – Csak nem szakadt rád az otépé, vezérigazgatóstul?

– Annem, csak… milyen nap volt tegnap? – lépett beljebb Ferkó.

– Péntek! – válaszolták kórusban a férfiak; megtisztelvén a válasszal az őket majd vendégül látó cimborájukat.

– És hányadika volt? – hagyta el a magabiztos kérdés Eke Ferkó torkából.

Erre már többen fölcsattantak.

– Mi a fenét akarsz ezzel? Ne vizsgáztass is bennünket! Nem mindegy, hogy hányadika volt?

– De nem ám! – derült még az eddiginél is fényesebbre Eke Ferenc arca. – Mert én tegnap kitöltöttem egy lottót…

– Na és? – legyintett a komája, Tódor. – Megtetted ezt már, teljesen fölöslegesen, máskor is!

– Akkor most rendeljetek! Mit isztok? – kiáltott rájuk Ferkó ellentmondást nem tűrő hangon.

Ők, a társak pedig rendeltek cefetül, olyannyira, hogy Lakat Ábris alig győzte kihordani nekik a sok és sokféle nedűt.

– Ki fogja mindezt kifizetni?

Eke azonban csak legyintett, miközben helyet foglalt közöttük, és gyorsan megivott két kupica pálinkát, körtét.

– Én! – csapott a mellére –, Eke Ferenc. – Tegnap ugyanis olyan számokat gyelűtem be a lottón, amelyekkel öt találat értem el az ötös lottón… Tegnap este, a nagy örömömben csak annyit hallottam a tévécében, hogy rekordnyeremény van a lottón. Ma pedig eljöttem, hogy veletek ünnepeljem meg ezt a ritka szerencsét.

– És mennyit nyertél? – kérdezi a komája, Talicskás Tódor. – Mik voltak a számaid?

– A szerencseszámokat és az ördögi számot gyelűtem be. Ezeket: 3, 7, 13, 21és az ördögi 66! – vágta ki a rezet Eke. – Hogy mennyi ez a rekordnyeremény azt pedig most megmondja nekünk a mi kocsmárosunk Lakat Ábris. Légy szíves, Ábris, nézd meg a pesti lapban, hogy mit fizet az öt találatom.

A csapszék tulajdonosa előkotorta az újságot, föllapozta… A szívéhez kapott, elfehéredett, hebegett-habogott, ha ketten nem ugranak oda hozzá, bizonyára összeesik. Annyi ereje volt még, hogy átadja a lapot Tódornak, aztán leroskadt egy székre.

– Rekordnyeremény a lottón…  – kezdett olvasni.

Ferkó pedig diadalittasan körülnézett.

– Nem megmondtam?! – kiáltott és állt fel.

Tódor pedig folytatta.

– A négy nagyon népszerű szerencseszámmal és az ötödik, ördögi számmal rekordszámú ötös találat van a lottón. Az ötös találattal összesen nyerhető nyolcszáznegyvenmillió…

– Halljátok! – pattant föl Ferkó.

Tódor pedig folytatta.

– … a több mint négyszázezer telitalálatot elérő között került felosztásra.

Néhányan csendesen elhúzódtak a nyertestől.

Tódor rendületlenül folytatta.

– …így az ötös találatra fizetendő 1985. – forint…

Eke Ferkó elkiáltotta magát.

– Állj! Elég! Mindenki fejezze be az ivást! Kocsmáros, kérem a számlát.

Erre magához tért Lakat Ábris is, és Eke elé tette a számlát…

– Remélem, az elkövetkező fél évben alkalmazol mosogatónak és – körülnézett a szutykos helyiségben – takarítónőnek. – emelte rá megtört tekintetét a nyertes.

Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...