Vállalom

„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai Sándor)

Én magam csak vállalom és nem felvállalom vagy bevállalom ezen írásomat; bár mostanság az utóbbi két ige nagyon divatba jött.

Az igekötőt csak akkor kell használni, ha módosítja vagy megváltoztatja az ige jelentését. Így van a felvállal, sőt az újabb bevállal esetében is.

Ezért nem tudok kibékülni azzal, ha valaki felvállal vagy bevállal egy feladatot, ahelyett hogy vállalná. Helyes tehát a következő mondat: „Vállalom a megbízatást.” Ez pedig helytelen: ’Felvállalom az ügyet.’ ’Bevállalom dolgot.’ A bulvársajtóban, több televízióban naponta tapasztaljuk, hogy az újságírók, műsorvezetők szinte szántszándékkal vétenek a nyelvhelyesség ellen: ’Bevállalja a kérdést?’ A szegény szereplő pedig, ha helyesen így válaszol: „Igen, vállalom.”; akkor a közönség felé fordulva így „javítják” a mondatot: ’Kedves nézőink, bevállalta!’, esetleg ’…felvállalta!’

Nemcsak a vállal elé tesznek sokan – még parlamenti képviselők is! – felesleges igekötőt. Íme néhány: A leckét nem bepótolni kell, hanem elég pótolni! A hőmérséklet és az árak sohasem lecsökkennek, hanem csökkennek! Az elkészült munkát is elég ellenőrizni, felesleges leellenőrizni! Mindenki számára legyen elég, ha értesítik és nem kiértesítik felvételi vizsgája eredményéről! A vasúti sín is csak deformálódik és nem eldeformálódik. Egy vállalatba pedig fölösleges milliókat beinvesztálni, elég invesztálni vagy befektetni!

A felesleges igekötőkkel kapcsolatban ennyit akartam nem kihangsúlyozni, hanem hangsúlyozni!