Elöl vagy elől

„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai)


Sokan nincsenek vele tisztában, mikor kell rövid ö és mikor hosszú ő betűt írni a fenti szavakban. Pedig a szabály nagyon egyszerű: a hol kérdésre felelő határozószóban rövid, a honnan kérdésre válaszoló névutós névszók esetében pedig hosszú ő betűt írunk.

Világítsuk meg ezt néhány példa segítségével! „A csapatban mindig ő megy elöl.” (Hol megy? Elöl.) „A legkisebb áll elöl a sorban.” (Hol áll a legkisebb? Elöl.) „Bea elöl-hátul lebarnult a nyáron.” (Hol barnult le? Elöl-hátul.) „Az elöl lévő lány a legcsinosabb.” (Hol lévő? Elöl lévő.) „Elöl jár a munkában.” (Hol jár a munkában? Elöl.) Az elöl határozószó a mondatokban határozó szerepét tölti be; s ekkor rövid ö-t írunk és ejtünk.

Mikor használjuk az elől-t? A mondatban csak névutó lehet, s mint ilyen csak egy másik szóval (névszóval) fejez ki határozói viszonyt; míg az elöl önállóan is meg tudja ezt valósítani. Nézzünk néhány példát az elől használatára! „Menekül a támadója elől.” (Honnan, ki elől menekül? A támadója elől.) „Az iskola elől szaladt el.” (Honnan szaladt el? Az iskola elől.) „Őelőlük nem tudsz elszökni.” (Kik elől nem tudok elszökni? Őelőlük.) Ez utóbbi mondatban is névutós névszó, mégpedig az ők személyes névmás szerepel a mondatban. Az elől névutóval együtt alkot mondatrészt: határozót.

E két szó származékaiban is megmarad a rövid ö és a hosszú ő: elöljáró, elölnézetben, elöltöltő puska, elölről nézve; előlem, előled, előlünk stb.

„Ha elöl egy nyeszlett rohan feléd, szégyen előle elpárolognod!” – biztatja rögbiző fiát a vakmerő apa, aki még soha senki elől nem futamodott meg, hanem mindig elöl küzdött.


 

Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...