A szövegösszefüggés

„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai)


Gyakori a nyelvünkben, hogy első ránézésre nem tudjuk megmondani, hogy egy szónak mi a szófaja, milyen mondatrész. Ilyen szó például az ég, fog, nyúl, sír. Ezek azonos alakú szavak, amelyeknek alakja azonos, de a jelentésük különböző. Szófajukat és hogy milyen mondatrészek csak a konkrét szövegben tudjuk kideríteni; csak a szövegösszefüggés fedheti föl e titkot: „Ég a tűz.” (ige, állítmány) „Géza kék az ég.” (főnév, alany) „Miért nyúl a nyúl?” A tréfás kérdésben ige (állítmány) és főnév (alany) követi egymást. „Néni sír a sír mellett.” (ige és állítmány, valamint főnév és névutós határozó).

Ugyancsak a szövegösszefüggés segít sok kettős szófajú szavunk elemzésében: „A munkás a gyárban dolgozik.” (főnév és alany) „Ünnepek után jönnek a munkás hétköznapok.” (melléknév és jelző). A folyamatos melléknévi igenév a mondatban lehet jelző és alany vagy tárgy is: „A filmet néző hölgy fiatal.” (jelző) „Sok néző csodálta a bűvészt.” (alany) „A sokat dolgozó férfi elfáradt.” (jelző) „A jó dolgozót szeretik.” (tárgy) „Az író fiú ül.” (jelző) „Az író új regényén dolgozik.” (alany).

A befejezett melléknévi igenév és a múlt idejű ige alakja sokszor azonos. Ekkor ismét csak a szövegösszefüggés segíthet: „Apánk sokat fáradt érettünk.” (állítmány) „A fáradt ember lepihent.” (jelző) „Feleletében mindent kevert.” (állítmány) „Reggel jó volt az a fél kevert!” (alany) „A tegnap hallott dal, amit a barátom is hallott, nagyon tetszik!” (jelző és állítmány).

Próbáljuk ezt megértetni egy magyarul tanuló külföldivel! Például így: „Ha a ma elmúlt, akkor az már a tegnap, vagyis a múlt!”


Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...