Hátország

„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai Sándor)

Ne csodálkozzék egyetlen diák se, ha tanárának a rovarok testtájaira vonatkozó kérdésére, az így kezdődő válasz után

– Hát… – a tanár azonnal leállítja az illetőt, mondván:

– Ilyen testrésze egyetlen rovarnak sincs. Elégtelen!

Elégtelent ugyan nem lehet adni, csak nyelvhelyességi szempontból hibáztatni azokat, akik – a különféle kérdésekre – így kezdik válaszukat: – Hát…

Néhány példa: – Hol nyaraltál a nyáron? – Hát, én a nagymamámnál voltam. – Mit ettél reggelire? – Hát, csak egyszerű vajas kenyeret. – Ki az ön kedvenc színésznője? – Hát, Kim Basinger. – Elfogadja-e a törvényt a parlament? – Hát, csak reménykedni tudok. – Miért dőlt össze a ház? – Hát, mert hibás volt a terv. – Mije fáj a néninek? – kérdezi az orvos a hozzátartozótól. – Hát, a háta! – feleli az illető.

Lassan egész Magyarország hát-országgá válik, pedig a korábban idézett vagy hasonló kérdésekre hát nélkül is értelmes válasz adható. Például: – Mi a kedvenc étele? – A paprikás krumpli. (Háttalanul!)

Mikor használható tehát a hát? Általában akkor, ha a kérdezőt bizonytalanságban akarjuk tartani, vagy nem vagyunk biztosak magunkban. Ekkor hosszan elnyújtott á hangot tartalmazó hát lehet a válaszunk. Például megkérdezi a fiú a lánytól: – Eljössz velem moziba? – Háát…(Lehet a választ így is, meg úgy is érteni.) Egy másik példa: – Meg tudnátok enni egy egész grillcsirkét? – Háát…(Talán igen, talán nem.)

Ha valaki hátat fordít a másiknak, udvariatlanságnak tartjuk; miért ne tarthatnánk akkor a szép beszéd elleni vétségnek a hát-tal kezdődő sok-sok mondatot?

Ezért válaszunk megkezdése előtt, tartsunk leheletnyi szünetet, nyeljük le a nyelvünkre tolakodó hát-ot, és nélküle feleljünk!

Valahogy így: – Megvalósítható ez? – Remélem, igen.