Széchényi és Széchenyi


„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai Sándor)


Érdekesek a magyar családnevek. Közülük a legtöbbet a kiejtés szerint, másokat a hagyományos írásmódnak megfelelően kell írni. Nincs különösebb gond az „egyszerű” család- vagy vezetéknevek írásával, kiejtésével és még ragozásával sem. Ilyenek például a Bátor, Farkas, Nagy, Szabó, Zöld stb. Ezeket mindig így írjuk, és így is mondjuk ki. Ragozásuk is egyszerű: Bátorral, Farkassal, Naggyal, Szabóval, Zölddel…

Kisebb gondot okozhat viszont, ha ilyen nevekkel találkozunk: Kis és Kiss, Pap és Papp, Veres és Veress… Legelőször is szögezzük le: mindig röviden ejtjük a név végén a mássalhangzót! Tehát a Kis és a Kiss családnév is így hangzik: „kis”. Helytelen tehát, ha a riporter így közvetít: ’kis vezeti a labdát, kiss azonban szereli.’ E szabály minden hosszú mássalhangzóra végződő családnévre érvényes: „pap, veres”. A baj akkor következik be, ha –val vagy –vel ragot kell e nevekhez ragasztanunk. Ilyenkor az írásnak tükröznie kell, hogy valakinek Pap vagy Papp a családneve. Tehát: „Pappal találkoztam, később Papp-pal is beszéltem.” Kiejtésben megint csak nincs köztük különbség; úgy ejtjük, hogy „pappal”. (Írásuk: Kissel és Kiss-sel, Veressel és Veress-sel!)


Ugyancsak egyforma a kiejtése a címben szereplő két névnek is: „szécsényi”. (A neveket egyébként azért kezdem kisbetűvel; mert kiejtésünk nem tudja megkülönböztetni a nagy- és kisbetűket. Ez a fonetikus írás jellegzetessége.) Tehát a legnagyobb magyar, Széchenyi István és édesapja, Széchényi Ferenc családneve egyaránt így ejtendő: „szécsényi”. Mivel azonban ők nem egyformán írták vezetéknevüket, nekünk is ezt kell tennünk!


Széchényi Ferenc

Széchenyi István


Széchényi Ferenc a Széchényi Könyvtár; fia, Széchenyi István pedig a Magyar Tudományos Akadémia megalapítója. Tiszteljük meg őket azzal is, hogy helyesen írjuk és mondjuk a nevüket!


 

Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...