A képzavar
„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai Sándor)
Képszerűségre nemcsak a szépirodalomban, hanem mindennapi beszédünkben is szükség van; a képek ugyanis élénkítik, szemléletessé és hatásossá tehetik köznapi megnyilatkozásainkat is. Sokkal hatásosabb a „bottal üthetik a nyomát” kifejezés, mint a „nem találják”; vagy kifejezőbb a „felült Lackó a béresek nyakára”, mintha Arany János ezt írta volna: „Munka helyett a béresek heverésztek a nyári melegben.”
A különféle szerkezetek, képek elemeinek összekeveréséből azonban mulatságos, esetleg bosszantó képzavar jön létre. Ilyen az „elrepült felette az idő” és a „kikezdte az idő vasfoga” szólásból az ’Elrepült felette az idő vasfoga.’
A szóláskeveredés és -vegyülés is szülhet képzavart. A ’Teszi a munkáját.’ mondatban például a „teszi a dolgát” és a „végzi a munkáját” helyes szólásokat keverték össze. A ’Furcsa hírek keltek lábra.’ kifejezésben pedig „a hírek keltek szárnyra” és a „lába kelt valaminek” keveredett.
A megszokottnál nagyobb hatásra való törekvésnek is lehetnek csodálatos szörnyszülöttjei. Íme: ’A két szerelmes evezett-evezett az élet tengerének hófödte csúcsai között.’
Végül a legszebb, amely a nagy francia forradalom idején hangzott el, amikor a szónok, lelkesíteni akarván a hallgatóságot, e szavakkal fejezte be beszédét: ’Én tudom – és közben rámutatott a téren összegyűlt polgárokra –, én jól tudom, hogy ezekben a kopott bőrnadrágokban a bátrak szíve dobog!’
